Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Az Egyház mint communio 89 a páli egyháztan ugyanilyen konstitutív szerepben említi az Eucharisztiát is. A communio fidelium tehát nem lehet elsődleges, csakis másodlagos a communio sanctorum (mint a sanda közössége) után. Egészen sajátos G. Greshake esete, aki hatalmas munkát végez, amennyiben egész teológiai rendszert akar felépíteni a communio gondolata köré, amelynek ősformáját a Szentháromságban leli fel. Az alapelgondolás védhető, mi magunk is megmutattuk, hogy a koinónia gondolata miként jelenik meg a szentháromságtanban. Ám a végkifejlet már kérdéseket vet fel. Helyesen jegyzi meg Greshake, hogy: Az egyházi gyülekezet princípiuma tehát se nem az emberiség szubsztanciális egysége (ami nem is áll fenn mint ilyen), se nem a sokak erkölcsi akarata, hanem a hármas Isten, aki részt ad önnön létmegvalósulásából az egységben és a sokféleségben”"6. Ám ez a részt adás elveszíti később lehetőség szerint objektív karakterét, és lecsupaszított szubjektív szempontjában áll már előttünk: Amennyiben az egyének a számukra előre adott hitben és Istentől ajándékozott szabadságukban kölcsönösen elismerik egymást, megnyílnak egymás előtt, egymást szolgálják és együtt állnak meg Isten előtt, létrejön az a communio, amely a háromságos Isten teremtményt visszatükrözése”"7. Ezen meghatározás rámutat, hogy a szentségi-eucharisztikus közösség tulajdonképpen nem alkotója, legfeljebb betetőzője, me gkoronáz ója ennek az isteni-emberi dinamizmusnak. így a közösség alapvetően az emberi személyek közösségeként áll előttünk, amely a személyek között beteljesülő com- munio-communicatio révén képe az isteni communio-communicatiónak. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a közösség kifejeződései a kontraszttársadalmi lét, a szegények szolgálata, az emberi személyek önmegosztása. Ugyancsak meglepődés nélkül láthatjuk, hogy a megélt egyházi közösség első helyen megemlített kérdése az intézmény és a karizma viszonya.116 117 118 Mi is történik itt? A misztériumok, szentségek közössége kilép a keretből, elveszíti szerepét - helyére lép be a communio-szentháromságtan. Ez a transzpozíció azonban kínos és veszélyes következményekkel jár. A legsúlyosabb így ragadható meg: a communio nem Isten lényege, hanem a háromságos Személyek viszonyának leírása; az Egyházra vonatkoztatva: a közösség nem az egyházi lét lényege, hanem a struktúrája és funkciója. Mivel azonban Greshake lényeggé teszi azt, ami valójában struktúra, a tulajdonképpeni lényeg elvész - így tűnik el az egyháztanból a müsztérion, így válik lehetségessé, hogy a sac- ramentum et mysterium dimenziójának hiányával alkossunk meg egy egy116 Greshake, G., Der dreieine Got. Eine trinitarische Theologie, Herder, Freiburg i.Br. 2001\ 380. 117 Uo. 383. 118 Uo. 389skk.
