Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
88 Törők Csaba — Szolidaritáson alapuló közösség. Bár a szolidaritás gondolata sokszor és sokféleképpen felmerült az Egyház társadalmi tanításában, a felszabadítás teológiája ebben központi konstitutív elemet lát.113 Ez azt is jelenti, hogy az Egyháznak cél-oka, fennállásának valódi ratio-ja a társadalmi szolidaritás megvalósítása, nem pusztán egy a szegények iránti opcióval, az elnyomottak támogatásával, a karitatív tevékenységgel, hanem egyenesen a társadalmi elkötelezettségnek és változtatásnak a hitgyakorlati, ortopraktikus abszolutizálásával. Ebben a közegben a communio mint etikai elv bukkan fel. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a communio-egyházkép mint társadalmi-politikai modell bukkan fel a felszabadítás teológiájában.114 Mind- emögött azonban kitapintható az Egyház mint misztérium, mint szentség gondolatának az elsorvadása - az Egyház mondhatni „szekularizálódik”, elvilágiasodik. Közösségi mivolta társadalmi célok megosztásában, közös szolgálatban ölt testet, és alapvetően (és olykor kizárólag) etikai elkötelezettséget takar. Mindez azonban nem egyezik az egyháztani hagyománnyal, és a második Vatikánum tanításából sem vezethető le. Emellett találkozunk olyan elképzelésekkel is, amelyek a communio-felfogásnak a szubjektív értelmezését állítják a központba, erre nyújt példát J. Finkenzeller, aki a Theologische Realenzyklopädie Egyház-szócikkének katolikus fejezetét jegyzi. így fogalmaz: „Az Egyház elsődlegesen communio fi- delium, a hívők közössége, amennyiben minden keresztény egymáshoz tartozó és egymásra utalt, és ki kell venniük a részüket Krisztus testének a felépítéséből”115. A szomatikus egyházmodell keretében kerül sor a communio szentek (sancti) közösségeként való megragadására. Mindazonáltal fennáll a kérdés: mi alapján tartoznak egymáshoz ezek a személyek? Mi alapján egymásra utaltak? Szent Pál így fogalmaz: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel" (lKor 12,13). Ez azonban azt jelenti, hogy a megkereszteltek közössége előfeltételezi a keresztség szentségének közösségét. Máshelyütt bői épül fel. Ezen értelmezési kérdés hosszú távú kihatásai a szolgálat teológiájában (Amtstheolo- gie) érhetők tetten, hiszen egyrészt a zsinat utáni tanitóhivatali megnyilatkozások pontosítást célzó fáradozásai, másfelől pedig az ökumenikus párbeszédben felmerült kérdések megerősítették azt a katolikus álláspontot, miszerint a szolgálatok alapvető hármas hierarchikus rendje az Egyház isteni alkotmányának része. A hierarchikus egyház mint olyan tehát nem tekinthető pusztán emberi intézménynek (vö. CIC 207. kán. 1. §). 113 Vö. Arns, P. E., Gemeinschaft und Austausch zwischen den Kirchen, in Concilium 17 (1981), 335-341. 114 Ebbe az irányba hat a nyugat-európai gyakorlati- (politikai-) teológia nem egy képviselője is. Megemlíthető W. Schillebeeckx és H. Küng is, akik az Egyház értelmezése kapcsán a fent ismertetettekhez hasonló álláspontra jutnak. 113 Finkenzeller, J., art. Kirche IV. Katholische Kirche, inTRE 18, 227—252, 250.
