Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
84 Török Csaba fecta. Ennek folytán a tanítóhivatal mind erőteljesebben képviselte azt az álláspontot, miszerint a túlzó hangsúly a társaság elemén elfelejteti, hogy a látható és a láthatatlan Egyház együttesen szemlélendő. XIII. Leó Satis cogni- tuma így int: „Amint Krisztus, a Fő és a minta, nem egész, ha benne csakis a látható emberi természetet tekintjük, (...) vagy csak a láthatatlan isteni természetet, (...) így aző misztikus teste igazi Egyház, csakis amiatt a dolog miatt, hogy látható részei természetfölötti ajándékokból veszik az erőt és az életet, és a többi dolgokból, ahonnan a részek saját törvénye és természete kifejlik”97. Ez mindazonáltal nem akadályozott meg olyan nagy befolyású teológusokat, mint L. Billot bíborost abban, hogy az Egyház külsődleges struktúráiban lássa meg azokat a kivételes azonosító jegyeket, amelyek elkülönítik azt más, tisztán emberi társaságoktól.98 XII. Piusz Mystici corporis kezdetű enciklikája (1943)99 a szomatikus egyháztani modellt vezette tovább, s utat mutatott a második Vati- kánum felé. a) A II. Vatikáni Zsinat tanítása Mint láthattuk, az egyháztan megújulása már az első Vatikánumon megkezdődött, ám annak beteljesedése a második Vatikánum Lumen gentium kezdetű konstitúciójában érkezett el. A szöveg megszületése során nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyház mint communio gondolata szükségszerűen előfeltételezi úgy biblikus, mint szisztematikus teológiai síkon az Egyház mint misztérium, mint szentség szemléletét. Ennek az is oka, hogy csakis a szakramen- talitásban, a valóság és a jel kettősségében (azaz: reálszimbólumként) érthetjük meg helyesen azt, mit jelent a közösségként felfogott Egyház.100 A zsinati communio-szemlélet elemzésekor nem tekinthetünk el attól, hogy kiindulási pontul Krisztust kell vennünk, akiben az Isten és az ember közötti tökéletes kommunikáció megvalósult101: Ő a kinyilatkoztatás teljes97 DH 3301. 98 Ld. Billot, L, Tractatus de Ecclesia Christi, PUG, Roma 1903,1927’. XII. Plusz, Mystici corporis Christi, in Discorsi e Radiomessaggi di Sua Santitä Pio XII, vol. V. (Quinto anno di Pontificato, 2° marzo 1943-1° marzo 1944), Tipográfia Poliglotta Vaticana, Cittá delVaticano 1960, 267-324. 100 Vö. Le Guillou, M.-J., art. Kirche. III. Theologische Vermittlung, in Sacramentum Mundi 2, 1140. 101 S. Pié-Ninot épp ebben látja a második Vatikánum áttörését: hogy az Egyház elfordult önmagától (egyfajta ön-központú ekkleziológia, az önmagában vett Egyház túlzó hangsúlya, ekkle- ziocentrizmus), Krisztust állította az egyháztan középpontjába (krisztocentrikus ekkleziológia), ld. Pié-Ninot, S., art. Chiesa, in Dizionario di Teológia Fondamentale (szerk. Latourelle, R. - Fisi- chella, R.), Cittadella, Assisi 1990, 149k.
