Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
78 Török Csaba Kant A tiszta ész kritikájában szintén előveszi fogalmunkat, de Leibniztől eltérő módon alkalmazza. A Gemeinschaft az észlelés rendjében áll fenn, amennyiben az egyszerre létezőként észlelt tárgyakat egymáshoz való kapcsolódásukban tudom elképzelni. Azonos időben kölcsönösen meghatározzák egymás helyét, s egy egészet adnak ki. Ez teszi lehetővé számomra, hogy az egyes észleléseimet ne pusztán az egyedi tárgyakhoz kapcsoljam, hanem a belőlük összeálló egészhez. Ez kölcsönös egymásra hatást, viszonyt feltételez, egyfajta commerciumot. A dolgok tehát közösségben, vagyis egymáson kívül, de mégis egymásra hatással vannak.75 így tehát Kantnál a Gemeinschaft nem más, mint a viszony egy kategóriája, amelyet kölcsönhatásnak is nevezhetünk. Kant után ez a megközelítés - többek között Schopenhauer kritikájára - használaton kívül került. Az új-kantiánusok nem a viszony, hanem a mennyiség kategóriájába soroltan próbálták a közösség fogalmát feléleszteni, nem sok sikerrel.76 A XIX. században a communio-gondolat sajátos megjelenésére figyelhetünk fel Hegel filozófiájában. Szerinte a Gemeinde nem más, mint az a közös öntudat, amelyben az isteni én legteljesebb módon kifejezi önmagát, és amelyre az egyes személy öntudata a szellem egységére való törekvés által eljut.77 Az egyedi, egyszeri embertől így érkezünk meg az istenemberhez - itt található meg tehát az a pont, ahol a teológiából kiragadott fogalom végül mégis visszatér (még ha tisztán filozófiai síkon is) az Abszolútumhoz.78 Mint láthatjuk, az újkor során a communio fogalma olykor kikerült a teológia berkeiből. Mindhárom példaként bemutatott elképzelés esetében azt tapasztaljuk, hogy a közösség gondolata szükségszerűen feltételez egy egységet, s a közösség mint olyan valami módon az egység és sokaság ősi problémakörére keresi a filozófiai választ. Mindazonáltal azt is észlelhetjük, hogy a szekularizált communio-fogalom nem bizonyult életképesnek elvágva a hitbeli gyökerektől. Mire eljutunk a XX. század kapujáig, tulajdonképpen csak két gok egysége és közössége - unió et communio) és mentális (az emberi gondolatok egysége és közössége - unto et communio), ld. Bisterfeld, J. H., Philosophiae primae Seminarium, Leiden 1657, 186k; Uő., Elementa logica, Leiden 1657, 6k; ld. Stemmer, P., art. Perichorese, in HWPh 7, 258. Ld. Kant, L, Kritik der reinen Vernunft (Philosophische Bibliothek 505), Meiner, Hamburg 1998, 310 (II. Buch, II. Hauptstück, C: Dritte Analogie. Grundsatz des Zugleichseins, nach dem Gesetze der Wechselwirkung, oder Gemeinschaft, 306-313). Erre Hegelnek a Gemeinschaft kapcsán adott általános-mennyiségi olvasata is hatással lehetett - vö. Riedl, M., art. Gemeinschaft, HWPh 3, 240. 77 Ld. Hegel, G. W. F., Vorlesungen über die Philosophie der Religion (Philosophische Bibliothek 63), Meiner, Hamburg 1966, 164 és 173. 78 Meg kell jegyeznünk, hogy Hegel a kanti Gemeinschaft fogalmát azonban nem alkalmazza.
