Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai

Az Egyház mint communio

75

sodik. Nem csoda, ha ezen gondolatiság késői hajtásai között tarthatjuk számon az Európa-szerte elterjedt pietizmus erőteljes intézményellenességét. Ugyanez a megközelítés áll annak a kettősségnek a hátterében is, amelyet K. Barthnál figyelhetünk meg, aki következetesen külön akarja választani a hit (szubjektív-személyes) és a vallás (objektív-intézményes) szintjeit.

A communio gondolatának másik felbukkanása a protestáns teológiában krisztológiai természetű. Támaszkodva a communicatio idomatum patriszti- kus tanára, kidolgozzák Jézusnak mint közvetítőnek a gondolatát. Ő a „simul Deus et homo”, akiben (miként Khalkedón fogalmaz) a két természet nem keveredve, hanem egyfajta kommunikáció révén egybekapcsolva van meg. A protestáns ortodoxia így fogalmazza meg a communio naturarum gondolatát.65

Eközben kialakul a communio-gondolatnak egy sajátos lelkiségi-misztikus vonulata is, amelyben a „mystica et admiranda communio” nem mást jelöl, mint a Krisztus és az emberi személy között titokzatosan létrejövő különös közösséget, ami a protestáns ortodoxia teológiájában koránt sem a katolikus értelemben vett misztikus élményre utal (unió mystica a Nagy Szent Teréz-i értelemben), hanem arra az egyesülésre, amely a hívő lelkében az úrvacsora vételekor lejátszódik.66 Ebben az értelemben átértelmeződik az Eucharisztia mint communio gondolata. A katolikus (klasszikus) elképzelés azért nevezte azt communiónak, mivel éppen a reálprezencia okán lehetséges általa a részt kapás, amely megteremti Isten és ember, ember és ember között a közösséget. Ám a protestáns relecture pont a reálprezencia hagyományos értelme helyett kezd el misztikus közösségről beszélni, amennyiben a kenyérben, a kenyér alatt és mellette, lelkiekben játszódik le az Isten és az ember között a közösség létrejötte.67 Másként megfogalmazva: a „reálkommunió” gondolata helyett bukkan fel a misztikus kommunió gondolata.

65 Az már összetettebb kérdés, hogy ez a communio milyen communicatio-n alapul? A lutheri teológia nem csakjézus Krisztus személyében, de a természetek között is reális communicatio ido- matum-mai számol, míg a kálvini az első esetben reális, a második esetben azonban csak verbális szinten tételezi azt - ld. Piepmeier, R., art. Inkarnation. III. Der Inkarnations-Begriff von der Reformation bis zur Gegenwart, in HWPh 4, 373; vö. Heppe, H. - Bizer, E., Die Dogmatik der evangelischreformierten Kirche, Neukirchener, Neukirchen 1958\ 328.350skk.

66 A nagy reformátorok, mint Luther és Kálvin, tartózkodnak ettől a beszédmódtól (bizonynyal a katolikus teológia hatásától tartva), ám a protestáns ortodoxia nagyjai (C. Peucer, Ph. Nicolai) szívesen hivatkoznak Ph. Melanchtonra, aki beszél „a bennünk való isteni jelenlétről" - Me- lanchton, Ph., Iudicium de Osiandro (1552), in Corpus reformatorum, vol. 7 (szerk. Bretschneider, K. G.), Schwetschke, Halle 1840,894; vö. Haas, A., art. Unió mystica, in HWPh 11, 178.

67 Az hármas prepozíció, in, cum és sub így nem fordul elő Luther saját tanításában. Halála után, a későbbi protestáns teológusok vitái során rögzül Így ez a formula, elsőként Hesshus és Kiebitz között heidelbergi összecsapásuk során (amely mindkettejük elbocsátásával végződött) -