Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
76 Török Csaba b) Trient és a katolikus teológia A XVI. század egyháztana az Egyházat a societas kulcsfogalma köré szervezve határozza meg: „több embernek morális és állandó kapcsolódása az egy közös célra való irányulásban, amelyet a közös cselekvés által lehet elérni’’68. A Trienti Zsinat kifejezetten egyháztani élű dogmatikai megnyilatkozást nem hozott, ám kiemelten a VI. sessio megigazulástani határozatában69 foglalkozott - a solafides elve és az üdvbizonyosság kapcsán - azzal a kérdéssel, hogy a hitnek milyen az összefüggésrendszere a tettekkel, s miért van kiemelt szerepe az Egyháznak mint látható valóságnak, közösségnek az egyes ember üdvössége szempontjából. A katolikus megközelítésben az Ecclesia tehát szükségszerűen visibilis is, hiszen - követve az ágostoni és a tamási vonalat - mint Isten népe és mint közösség, amelybe a megtérő felvételét kéri, intézményes-társadalmi karakterrel bír. Azonban az Egyház nem egyszerűen valamiféle társadalmi alakulat a sok eltérő csoportosulás között, hanem ez a societas perfecta. Societas mivolta hierarchikus alkotmányából, tökéletessége pedig eredetének és céljának természetfelettiségéből adódik.70 Ez a gondolkodás bő és alapos kifejtést nyert a zsinat utáni Római Katekizmusban, ahol az Egyház úgy jelenik meg, mint Isten hívő népe, amely szétszóródott a világban, s amely belső rendjénél, okánál és céljánál fogva különbözik a többi társaságtól.71 Itt már találkozunk a megszokott hármas tagolással (küzdő, szenvedő és győzedelmes egyház), valamint az Egyház jegyeinek a látható közösség távlatában való olvasatával is. Az újkorban ez a képlet nem csak a tisztán teológiai hangsúlyok miatt vált fontossá (ellensúlyozva a protestáns egyháztan szubjektív vonulatait, az objektivitás és a szakramentalitás terén fennálló hiányait), hanem azért is, mert a Katolikus Egyház merőben új helyzetbe került. Az északi államokban egyfelől kialakult a lutheri államfelfogás nyomán az államegyházi rendszer, élén az uralkodóval mint fővel, másfelől pedig a felekezetiség tapasztalata okán újra meg kellett határozni az Egyház és az állam viszonyát úgy a kisebbségi katolikus területeken, mint a színkatolikus államalakulatokban, vő. Watt, H., art. Eucharist (Reformation and post-Reformation Period), in Encyclopedia of Religion and Ethics (szerk. Hastings, J. — Selbie, J. A.), vol. 10, Kessinger, Whitefish (MO) 2003, 565. 68 Idézi: Le Guiuou, M.-J., art. Kirche. Ul. Theologische Vermittlung, in Sacramentum Mundi 2, 1145. 69 Tienti Zsinat, Határozat a megigazulásról [DH 1520-1583]. Vö. Le Guillou, M.-J., art. Kirche. III. Theologische Vermittlung, in Sacramentum Mundi 2, 1145. 71 Különösen is nr. 105.
