Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Az Egyház mint communio 67 merték el egymást, a kereszténység gyakran eljutott a «communio» ideáljáig, vagyis a valódi «totális kommunikáció» egyformájához”. És miben nyert kifejezést ez a „totális kommunikáció”? Megújult struktúrákban, asszociatív folyamatokban, integrációban, a diszkrimináció felszámolásában és a konfliktusok sikeres kezelésében. így a kereszténység mint közösség gondolata a Római Birodalom kontextusában nem annyira teológiai-spirituális, elvont jellegű, hanem sokkal inkább társadalmi színezetet ölt.25 Megfigyelhető éppen ezért az is, hogy az Egyház mint közösség gondolatára milyen fontos hatást gyakorol az ókori államelmélet - látható ez már Római Szent Kelemennél is.26 A communio tehát nem az Egyház lényegét, teológiai természetét, hanem struktúráját és funkcióját írja le, így valójában szinonimájaként kell olvasnunk a societas és az institutio kifejezéseket.27 Az Egyház szintjén ez kettős megvalósulást nyer:-Az üzenet kommunikációja communiot hoz létre, a megosztás fentebb kifejtett gondolata alapján. Ez állandósulva társadalmi intézménnyé lesz.- A communio nem más, mint lépés a tömegtől a rendezett, strukturált társadalmi közösség felé. „Pontosabban fogalmazva: a tömegszerű részvételből egy szerep elsajátítása révén az egyén belép a közösségbe; majd pedig a személyek közötti kölcsönös csere révén eljut a közösségi kapcsolatig”28. A communio tehát alapvetően az egyházalkotmányban érhető tetten. Jelentési síkjai igen gazdagok: leírja a püspöki kollégiumon belüli kapcsolatot, a püspök és a hívők közötti viszonyt, de sajátos módon - és eucharisztikus hangsúllyal - jelöli a hívek egymás közötti közösségét is (mindannyiszor társadalmi hangsúllyal).29 Antióchiai Szent Ignác hangsúlyozza, hogy az Egyház közösségének egységét két dolog hozza létre: a hierarchia és a liturgia.30 Ezen látásmód alapján nem meglepő, hogy a Vulgata a koinónia kifejezést nem egyszer societas-ként adja vissza a latinban. Amennyiben az Egyház közösségi rendje fennáll, annak mindig sajátos ismertetőjegye lesz a béke. Nem egyszer találkozhatunk tehát a communio et pax, a koinónia kai eiréné megfogalmazással.31 25 Ld. Pierini, F., Miile anni di pensiero cristiano. Le letterature e i monumenti dei Padri, vol. I: Álla ricerca dei Padri, Paoline, Cinisello Balsamo 1988, 216. 26 Vö. Vanyó, L, Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe (Ókeresztény Írók 20), SZÍT, Budapest 2009, 98. 27Ld. uo. 221skk. 28 Uo. 222. 29 Ld. Hertling, Communio. Chiesa e papato nell’antichitá cristiana, PUG, Roma 1961, 5-7; vö. Hamer, J., La Chiesa é una comunione, Morcelliana, Brescia 1964,170-174. 30 Vö. Vanyő, L., Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe, 98k. 31 Ld. uo.
