Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Az Egyház mint communio 65 fia kultikus asztalközösség fogalmának hatása sem (ld. a fentebb Philónról elmondottakat)20. A részesedés másik kiemelt formája a Szentlélekből való részt kapás, amely megjelenik a közismert szentháromságos formulában: „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” (2Kor 13,13). Akik közösen részesednek Istenben, azok egymással is közösségre lépnek. Hz a közösség nem csak lelki, hanem anyagi részesedést is magában hordoz, miként az nyilvánvalóvá válik akkor, amikor a jeruzsálemi közösség a lelki javait osztja meg a pogányok- kal, a megtért pogány közösségek pedig anyagi javaikból adnak részt a jeruzsálemi közösségnek: Jónak látták, de tartoznak is vele nekik [ti. a jeru- zsálemieknek], mert ha lelki javaikban osztoznak a pogányok, kötelesek anyagiakban segítségükre lenni” (Róm 15,27).- Rész adni valakinek valamiből. A profán görögben viszonylag ritka jelentés előfordul az Újszövetségben. A legnyilvánvalóbban az apostol és a helyi közösség kölcsönösségi kapcsolatában mutatkozik meg, amelyet Pál így ír le: „Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából” (Gál 6,6). A közösségi gyakorlatban a másikért való gyűjtés fogja a közösségnek a részadási szintjét megjeleníteni.21- Közösség. Az első jeruzsálemi közösség kapcsán ezt olvassuk: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban” (ApCsel 2,42). A közösség itt semmi esetre sem jelentheti még az intézményes egyházat, hiszen Pünkösd után kevéssel még az sem volt letisztázott kérdés, milyen viszonylatban áll a keresztény közösség a zsidósággal, illetve a pogánysággal. Ami itt kifejezésre jut, az egyfelől a közösség a részadás értelmében (ld. fent, vö. ApCsel 2,44); másfelől pedig az a szeretetteljes ragaszkodás, amely az első krisztushívőket (akiket ekkor még nem is neveztek így) egybefűzte, a szeretetben elválaszthatatlanná tette. A közösség tehát inkább lelki, elvont jellegű, mintsem intézményes és állandósult. Ezen a ponton kell még tennünk egy megjegyzést. Az Újszövetség megfogalmaz egy sajátos szempontot a közösség kapcsán, mégpedig az Atya és a Fiú közötti kapcsolatot. Ez a közösség és kapcsolat Jézusban mintegy kiterjed a benne hívőkre, akik így részt kapnak az Atya és a Fiú közösségéből.22 20 „Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz lélekkel. Ti nem ihatjátok az Ür kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Ür asztaláról, meg a gonosz lélek asztaláról” (lKor 10,20-21). 21 „A jótékonyságról és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozat kedves az Istennek” (Zsid 13,16). 22 Ennek legszebb kifejetését ld. Jn 14-15.
