Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
62 Török Csaba amikor ez az ige nem a részt kapást, hanem a részt adást jelenti, erre más kifejezéseket alkalmaznak).1 Az ebből képzett főnév - koinónia - ebből kifolyólagjelenthet részt kapásból, részeltetésből fakadó közösséget, tisztán jogi értelemben pedig közös vagy közösségi birtokot. Az antik filozófia is alkalmazza ezt a kifejezést.1 2 Platónnál a koinónia egyenesen a kozmosz fennállásának, megmaradásának az elve, a szótéria3, hiszen ahol ez nincs, ott minden részeire hullik. A koinónia tehát összefügg a renddel, a részek egymásra utaltságának gondolatával. A bölcs az, aki a legteljesebb koinóniara jut az istenekkel és az emberekkel, magával a valósággal, s ezáltal a legteljesebben valósítja meg a mértékletesség és az igazságosság erényét.4 5 Ahol ez a bölcsekre jellemző magatartás nincs meg, ott az ember rabló módjára él (amennyiben a koinónia mint közös birtoklás szemben áll a kisajátítással, az önzéssel, a szerzés erőszakával). Ahol nincs koinónia, ott ebből kifolyólag szeretet sem lehet.3 A Politeiában Platón a társadalom szintjére vonatkoztatva megkülönbözteti a közösség gondolatának kettős arcát:- Negatív értelemben nem mást jelent, mint az ideák sokfélesége terén megvalósuló „közvéleményt”, közös álláspont kialakulását, ahogyan az a hétköznapi életben, az okos és oktalan vélekedések sokaságának összképében megjelenik. A sokféleségben ugyanis mindannyiszor megvalósul valamiféle közösség, ha másként nem, hát úgy, hogy kiforr egy helytelen gondolatban való egyetértés az egyszerű nép körében - ez a „ión praxeón kai szómatón kai allélón koinónia”6. Ez valójában az egyszerű emberek idea-közössége, amiben mindenki tud mindenről valamit, de senki sem tud igazán semmit. Inkább alapul tehát ez a koinónia a nem tudásra, mint a tudásra.-A koinónia pozitív arca a tudomány útja. A bölcselő feladata, hogy a fenti helyzetben megtalálja azt a közösséget, rokonságot (szüngenneiá), ösz- szefüggést, ami összeköti az emberi tudást a legteljesebb Jóval.7 A társadalmat azért kell tehát a bölcseknek vezetni, hogy létrehozhassák az ilyen ér1 Ld. Hauck, F., art. koinónosz etc., in ThWNT 3, 798. Az eredetileg kultikus-mitikus jelentésű szó először Platónnál nyer filozófiai kifejtést - Riedl, M., art. Gemeinschaft, HWPh 3, 239. Különös fontosságot nyer Platónnál az ideák közössége (koinónia tón genőn), amellyel azt akarja megvilágítani, hogy az egyes ideák nem önmagukban állnak, nem elszakadtak, magukra maradtak - vö. Platón, Szofisztész, 257a. Ha ez nem állna fenn, akkor a létmódok különbözősége okán az ideák világa mintegy „szétzuhanna”. 3 Ld. Hauck, F., art. koinónosz etc., in ThWNT 3, 799. 4 Platón, Gorgiász, 508a. 5 Ld. uo. 507e. 6 Platón, Politeiá, 476a. Uo. 531,c-d. Ezen a vonalon halad előre a késői Platón, amikor kidolgozza a koinónia szerepét a logikában (a fogalmak közössége, vagyis belső összefüggéseik tana) és az ontológiában (mint az ideák közössége) - ld. Riedl, M., art. Gemeinschaft, in HWPh 3, 240.
