Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Az Egyház mint communio 63 telemben vett koinóniát. Ez a gondolat hatással lesz később Ciceróra is, aki politikai szinten alkalmazza ezt a megközelítést, amikor így alapozza meg a állami-társadalmi consensus (vezérelt) megteremtésének szükségességét. A másik nagy bölcs, Arisztotelész a Nikomakhoszi etikában ezt írja: „en kionónia gar héfilia”, a közösségben van ugyanis a szeretet - ez a meglátása tükrözi Platónt.8 A szakfilozófia terén is alkalmazza ezt a kifejezést, és beszél a lélek és a test, az egész és a rész közösségéről.9 Arisztotelész hatása azonban a társadalomelmélet terén a legmaradandóbb. A jeles ógörög gondolkodó minden több embert érintő viszonyt, kötődést, szövetséget (szümmakhia) koinóniának nevez, legyen szó mesterséges (szerződésből, szünthékéből származó), vagy természetes (családi, népi) közösségről. Ezen közösségek mindmind a legtágabb értelemben vett politikai (értsd: poliszos, társadalmi) valóságnak, vagyis a városállamnak a részei, amely azért is a legfelsőbb rangú közösség, mert lényege szerint a legfőbb jó megvalósítására kell törekednie.10 A szakrális területen a koinóniá gondolata úgy bukkan fel, mint az istenség és az ember közötti közösségre jutás kifejezése, egyfajta isteniből való részesedés leírása. Ennek kerete, formája nagyon sokszor a közös étkezés, vagy valamilyen mágikus, részegítő ital fogyasztása volt, amely extatikus állapotot hozott létre (amelyben az ember misztikusan egyesülhetett az istenséggel).11 Ezért is jelenhet meg az ókori görögöknél az a felfogás, hogy az ember és az istenség kultikus asztaltárssá lesz. Erre utal számos szerző (Dé- moszthenész, Euripidész). Platón szerint az áldozatok (s az azokhoz kapcsolódó lakoma) azért vannak, hogy létrehozzák a közösséget az istenek és az emberek között.12 A latin nyelvű irodalomban azt tapasztaljuk, hogy a koinóniának társadalmi téren nem annyira a communio, hanem inkább a societas vagy a community (amely szavak egymásnak szinonimái a nyelvhasználatban) felel meg. Ennek hátterében az sejthető, hogy az arisztotelészi szóhasználat - amelyben a polisz a legteljesebb koinóniá - határozza meg a közgondolkodást.13 Arisztotelésztől ered az ókorban állandósuló, és napjainkban is használt koi- nónia politiké, vagy latinul societas politica, vagy communicatio politica (politikai, társadalmi közösség) kifejezés. 8 Arisztotelész, Etica Nie., VIII, 11(1159b 31). 9 Arisztotelész, De anima, 407b. Ez gondolatkör leteszi azon filozófiai communio-felfogás alapjait, amely majd visszaköszön az egyházi szerzők krisztológiai irodalmában, amikor Jézus Krisztus emberi személyében a két természet viszonyát vizsgálják. 10 Ld. Arisztotelész, Politika, 1,1. 11 Ld. Hauck, F., art. koinónosz etc., in ThWNT 3, 799k. 12 Platón, Szümposzion, 188b. 13 Ld. Kaupp, P., art. Gesellschaft, in HWPh 3, 461.
