Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Török Csaba: Az Egyház mint communio - A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai
Török Csaba Az Egyház mint communio A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai A II. Vatikáni Zsinaton jelentős egyháztani megújulás kezdődött. A megszületett dokumentumok értelmezői ennek két végletes olvasatát nyújtják: egyesek szerint a második Vatikánum elhagyta a teológiai és a tanítóhivatali hagyományt, olyan új hangsúlyokkal és meghatározásokkal élt, amelyek elfogadhatatlanok az ősi, tiszta hit szempontjából. Mások pedig épp ellenkezőleg arra hivatkoznak, hogy a Zsinat előtti korban olyan teológiai konst- ruktumok keletkeztek, amelyek elzárták a katolikus tanítástól a Szentírás és az egyházi hagyomány éltető forrásvidékét. Akár így, akár úgy, de a zsinati egyháztan egyfajta törésvonalként értelmeződik, a végletes értelmezések tulajdonképpen abban térnek el egymástól, hogy a Zsinat előtt vagy a Zsinat után kategóriáját értelmezik pozitívan, illetve negatívan. Mennyiben jelentheti ennek a hozzáállásnak alapját a nyugati gondolkodás azon vágya, hogy szembeállító distinkciók révén definiálja a valóságot, nem feladatunk most kifejteni. Jelen írásunkkal inkább a zsinati egyháztan vezérfogalmán, a communio elemzésén keresztül szeretnénk bemutatni, hogy a második Vatikánum tanítása egyszerre hordozza magán a régihez való hűség és az táj utak keresésének ismertetőjegyeit. Ugyanakkor fogalomelemzé- súnk meg fogja mutatni azt is, hogy mindazon törekvések, amelyek (pro vagy contra) a communio-fogalomba kapaszkodva akartak zsinati törésről/ra- dikális újításról beszélni, nem megalapozhatók az teológiatörténet fényében. 1 1. A FOGALOM GYÖKEREI a) Az antik bölcselet A görög nyelvben a koinóneó ige leggyakoribb jelentése: részt kapás valamiből, amit korábban csak a másik birtokolt (jóval ritkább esetnek számít az,
