Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Scola, Angelo - Török József (ford.): Hinni az Egyházat
4 Angelo Scola bíboros lenül a hívektől: az Egyház a megkereszteltekben él. Amikor az Egyház énjéről beszélnek, akkor hivatkoznak a hívők közösségére, amit az Ige és a szentségek ereje kelt életre, és amit Krisztus Lelke éltet, és ebben mindnyájan részesedünk. Benne megtalálható az Istentől kapott hit tökéletessége és teljessége. Szent Tamás ezzel kapcsolatban állítja: „A hitvallás a szimbólumban adatik elő, mintegy az egész Egyház személye által, egyesítve a hitben.”3 Az Egyház mint ilyen a hit alanya: ő az, aki hisz, aki megvallja a Szentháromságot, aki dicséri, neki hálát ad és az Úr visszatérésének reményében él. Az Egyház az Úr Lelkének egységén nyugszik; ez az a Lélek, amely őt vezeti a történelem zarándokútján. Ebben az értelemben az engedelmesség, amely hitünkből fakad, megtestesül az Egyházhoz fűződő kapcsolatunkban; ez az Egyház egyszerre az Úr Jegyese és a mi Anyánk; mi, mint testének tagjai, részesülünk az Úr Szolgálóleányának tökéletes engedelmességéből. Következésképpen az Egyház az alany, aki a keresztény embert hite megvallására ihleti. Megvallam a hitet egyedül nem lehet, csakis ha az ember ahhoz az alanyhoz tartozik, akinek sajátja a Credo megvallása. A hívő individuálisan nem ilyen, csak abban a mértékben, amennyiben magáénak fogadja el az Egyház hitét. Ezért tekinthető az Egyház mint con-vocatio vei con-gregatio christianorum et domus Dei, mint létfontosságú közösség, aki megvallja a Szentháromságot, Jézus Krisztust, a Szendéiket és az örök életet. íme, ezt a perspektívát javaslom e szemináriumi munka nyitánya gyanánt, amely a Communio nemzetközi folyóirat szerkesztőségeinek találkozása alkalmából lett szervezve, és amely az idén az egyháztant tárgyalja. A Credo Ecclesiam látásmódja jól megragadhatóvá teszi szemináriumunk perspektíváját. Majdnem ötven évvel az utolsó egyetemes zsinat megnyitása után jól felismerhető, hogy „a II. Vatikáni Zsinat egyháztana az Egyház korábbi hagyományából született, a Szentlélek munkájának köszönhetően megújulva és megfiatalodva, de mindig az Egyház azt megelőző életének folyamatosságában.” Ez az állítás XVI. Benedek híressé vált beszédére hivatkozik, amelyet a pápa a Római Kúria előtt mondott 2005. december 22-én a karácsonyi jókívánságok alkalmából.4 Azóta a megnyilatkozások és publikációk megsokasodtak annak tárgyában, amit globális módon kettősségként, szakítás/ folyamatosság megjelöléssel azonosítottak. Természetesen a pápa beszéde 3 Summáé Theologiae Ila-IIae, q.l, a.9, ad tertium. 4 XVI. Benedek, Ad románam curiam ob omina natalicia. Die 22 decembris 2005. Acta Apostolicae Sedis 98 (2006) 40-53, főként 45-52.
