Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Stubenrauch, Bertram - Seewald, Michael - Török Csaba (ford.): A Zsinat és az Egyház - Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához
48 Bertram Stubenrauch - Michael Seewald A communio/communis/communicare/communitas szómező hatvannégyszer kerül elő a LG-ban (huszonötször communio, tizenhatszor communis, tizennégyszer communicare és kilencszer communitas). A szövegkörnyezetek teljességgel eltérőek, azonban nem teljességgel idegenek egymástól. Természetesen állandóan azzal kell számolnunk, hogy a communio-fogalom viszony-meghatározásra szolgál; azonban a viszonyok kifejezhetnek sokat és keveset is. Közelebbről megvizsgálva a communio főnévnek az alábbi jelentésbeli szintjeit különíthetjük el: viszonylat-megjelölésre szolgál a hívek és általában Isten, vagy konkrétan valamelyik szentháromságos Személy között (LG 4.7.13.50); az egészében vett Egyház természetét írja le (LG 9.13.14.50), vagy a pápa és a püspökök, illetve az egyetemes és a helyi egyház közötti viszonyt minősíti (LG 8.13.18.21.22.24.25); magában foglalja az egyházi rend és az Istennek szentelt élet fokozatait (LG 28.29.41.43) és a megkeresztelteknek az Eucharisztiában való részesedését jelzi (LG 7.11); végezetül - békéltető szándékkal - utal a nem katolikus keresztényekre (LG 15), valamint eszkatologikus színezettel a szentek közösségére (LG 51.69). Szoros kapcsolatban áll ezzel a szövegállománnyal (még ha olykor más hangsúllyal ellátva is) a communitas fogalma. Ez a szó - a németben változtatás nélkül «Gemeinschaft»-ot mondunk12 - egy jogilag felfogott, már intézményes formát öltött valóságra vonatkozik. A communitas tehát az eltérő módokon pontosítható communio jellegzetes jogi formáját jelenti. Konkrétan úgy fordul elő, mint az Egyház egészének lényeg-mégha tarozása (LG 8.11); mint az oltár körül összegyűlt helyi közösséget jelölő kifejezés (LG 26); s ebből következőleg mint a szentségi testületként felfogott helyi közösség (LG 26.28), mint utalás a kiválasztottak gyülekezetére (LG 65) és mint az egyházi rend fokozatai közötti belső viszonyok meghatározására alkalmas fogalmi zsinórmérték (LG 20). Egy helyen a communitas szóval ragadják meg az «egyházak» és az «egyházi közösségek» közötti különbséget (LG 15). A communicare ige - a szövegkörnyezettől függően - jelentheti a személyek egybekapcsolódását («... közösségben lenni»), vagy leírhatja azt a cselekedetet, amelynek révén az egyes személy részt vesz egy gyülekezetben, vagy annak létrejöttében, illetve fennmaradásában. Ehhez még további jelentési szintek járulnak: az ige magára Istenre utal, aki kinyilatkoztatja önmagát, vagy egy szentháromságos Személyre, aki ezt teszi (LG 7.33.36). Közvetlenül egyháztanilag alkalmazva az intézménynek a hívek elébe való rendezésére utal, nem feledve, hogy az intézmény részt adva és bizonyos 12 A magyar nyelvben mind a communio, mind a communitas szavakat a «közösség» kifejezéssel fordítjuk - a ford. megj.
