Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
36 Peter Henrid 3. IMMANUEL KANT: A LÁTHATATLAN EGYHÁZ. ÉRTELMI HIT AZ EGYHÁZI HIT ELLENÉBEN A lutheránus Kant angol kollégáival ellentétben nem az állam és egyház viszonya szempontjából érdeklődött az egyháztan iránt; hanem inkább filozófiája alapkijelentéseiből próbálta levezetni azt - aminek során a Szentírás és a teológia kijelentései vezérfonálként szolgáltak számára. Kant felhasználja a láthatatlan Egyház lutheri gondolatát etikájának a valósan létezős emberiségre tekintettel való kiegészítésére. A gyakorlati ész kritikája című művében a három posztulátumban: Istenben, a szabadságban és a halhatatlanságban mutatta fel minden etikai akarat előfeltételét; A vallás a puszta ész határain belül című írásában pedig még egy további előfeltételt is hozzákapcsol ezekhez. Ez tisztán az ember konkrét történelmi helyzetéből adódik, aminek okán csak utólag, egy reflektált ítéletben lehet azt az értelemmel egyezőnek elismerni. Kant vallásról szóló írása célmeghatározása szerint egy traktátus az Egyházról. Ennek a műnek a megértését az nehezíti meg, hogy Kant a kinyilatkoztatott igazságokat, amelyek a vezérfonalat jelentik számára, mindannyiszor csak utólag, az „általános megjegyzésben” említi meg. Kritikus filozófusi hírneve volt a bűnös abban, hogy vallásfilozófiai okfejtéseit a lehető legnagyobb kötelező erővel vezette le - jóllehet már a cím megválasztásában („... a tiszta ész határain belül”) viszonylagosította ezt a logikai kötelező erőt. A jó lutheri hagyományt követve Kant is az emberi természet ősbűnből eredő megromlottságánál kezdi meg fejtegetéseit, amelyet a „radikális rossz” fogalmával kíván filozófiailag továbbgondolni és kimondani. Ennek során Rousseau-ra támaszkodik, aki úgy vélte, hogy az ember jó természete kikerülhetetlenül megromlott, amióta az ember más emberekkel társadalmi viszonyba lépett. Rousseau-nak ez az öröksége vezette el Kantot végül egy egyház szükségességéhez. Hogyha az értelemnek megfelelő erkölcsnek megvalósíthatónak kell lennie az ember konkrét történelmi helyzetében, hogyha „a jó princípiumnak a rossz feletti diadalára” kell gondolnunk22, akkor egyrészt előviláglik egy „isteni”, vagyis egy korlátlanul erényes ember Kant, I., Die Religion innerhalb der Grenzen der bloßen Vernunft. Drittes Stück. Der Sieg des guten Prinzips über das Böse, und die Gründung eines Reichs Gottes auf Erden (B 127). A második, bővített kiadás (B, 1794) oldalszámai alapján idézünk a szövegben, [a magyar fordítást az alábbi kiadás szerint idézzük: A vallás a puszta ész határain belül és más írások (ford. Vidrányi K.), Gondolat, Budapest 1974; a lábjegyzetben megadott oldalszámok az elektronikus kiadást követik: http://mek.niif.hu/06600/06616/06616.pdf-a ford. megj.].
