Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
34 Peter Henrid az illő tisztelet által másokat az igaz vallás szeretetére vonzzanak, és minden ezen felül fennmaradó dolgot végbevigyenek a vallásban, amelyet egyedül önmagáért egyetlen egy magánember sem tehetne meg.”14 Mint az emberek nyilvános közösségének, minden egyháznak szüksége van egy bizonyos kötelező érvényű egyházszabályzatra. Ezt megint csak maguk az egyháztagok, vagy képviselőik állíthatják fel úgy, mint egy szerződéses megállapodást.15 Locke megközelítésében minden egyház és szekta alapvetően demokratikus berendezkedésű; ám szerződéses megállapodás révén létrejöhet egy püspöki kormányzatú egyház is, ahogyan azt Locke Angliára való tekintettel beismeri: „És végezetül helyesnek tűnik előttem, hogy ezeknek az embereknek van az egyházukban egy kormányzója, aki egy oly hosz- szú utódlási sor alapján áll a maga helyén, amilyet szükségesnek tartanak, feltéve hogy ugyanakkor megvan a szabadságom arra, hogy abba a közösségbe lépjek be, amelyben meggyőződésem szerint fellelhetők azok a dolgok, amelyek lelkem üdve szempontjából szükségesek.”16 A már kétszer is említett „személyes meggyőződés” a „lelkem üdvére” vonatkozik, valamint az ahhoz elvezető útként felfogott Isten iránti helyes tiszteletre. Locke egyházai elsősorban személyes üdvintézmények, amelyeknek ismertető jegye az istentisztelet. Hívő keresztényként (aki lenni szeretett volna) Locke a Bibliában leli fel az üdvösség és a helyes istentisztelet kérdésére való választ. Ahhoz azonban, hogy a Bibliát bevezessék a gyakorlatba, értelmezni kell azt. Ezt a szentírás-értelmezést az egyén nem ruházhatja át egy tekintélyre; sokkal inkább az Isten által neki adományozott értelmének a fényében kell szabadságban és felelősséggel kísérletet tennie a Biblia értelmezésére. Fő művében, az Értekezés az emberi értelemről címűben, valamint A kereszténység értelmességéről címet viselő írásában17 Locke megkísérli felmutatni, hogy a Szentírásnak az üdvösséghez szükséges tartalma minden emberi értelem számára hozzáférhető kell, hogy legyen, mivel „ugyanaz az Isten, aki diktálta az írást, megadta az embernek az értelmet is”. Az írásban ugyan találhatók olyan dolgok, amelyek meghaladják az értelmet („above reason”), azonban semmi olyasmi nincs benne, ami ellenkezne azzal („contrary to reason”). Ha valaki valami értelemelleneset talál egy vallási közösségben, akkor nem tarthatja azt igaznak, és ezért nem is léphet be oda, vagy peLocke, J., Toleranz, 55-57. 15 Locke, J., Toleranz, 21-23. 16 Locke, J., Toleranz, 23. 17 Locke, J., Értekezés az emberi értelemről, Osiris, Budapest 2003,1.4 könyv, 18-19. fejezet és Locke, J., The Reasonableness of Christianity as delivered int he Scriptures, in Uó., Works. New Edition, vol. VIII, Scientia, Aalen 1963, 1-158.
