Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Henrici, Peter - Török Csaba (ford.): Az újkor filozófiai egyházmodelljei
Az újkor filozófiai egyházmodelijei 33 érdekében azt javasolja, hogy szigorúan szét kell választani az államot és az egyházat10, és a lehető legnagyobb toleranciával kell élni. Ezen elgondolás számára alapvető az a belátás, miszerint minden ember természeténél fogva birtokol bizonyos elidegeníthetetlen jogokat, mégpedig a szabadságra, a védelemre és a tulajdonra vonatkozó jogot. A társadalmi szerződés csakis azért állítja fel az állami tekintélyt, hogy az egyes polgár jogait jobban meg tudja oltalmazni, mint amennyire ő erre önmagában képes volna. A vallási és lelkiismereti szabadság is ezen megóvandó jogok közé tartozik, abban az értelemben, hogy „megvan a szabadságom arra, hogy abba a társaságba lépjek be, amelyben megítélésem szerint fellelhetők azok a dolgok, amelyek a lelkem üdve szempontjából szükségesek”11. Ebből következik, „hogy egy egyház az emberek szabad döntésen alapuló közössége, akik saját megegyezésből tömörülnek egybe, hogy Istent oly módon tiszteljék, amelyet ők számára [ti. Isten számára] elfogadhatónak és a lélek üdve szempontjából hatékonynak ítélnek meg”12. A konkrét egyházhoz vagy vallási közösséghez való tartozás minden egyes ember személyes ítéletére van bízva. Ebből kifolyólag jogosan létezhetnek ugyanazon államban eltérő keresztény egyházak vagy szekták. Mindegyikük alapvetően egyenrangú, még akkor is, hogyha az uralkodó ezen egyházak közül egyet sajátjává, államegyházzá tett. Az egyes polgárnak ezen felül megvan az a joga, hogy egy kiválasztott egyházi közösségből azután ismét kilépjen, ahogyan már belépésekor is szabad akarata szerint cselekedett.13 Mindazonáltal mégis tartoznia kell valamilyen vallási közösséghez vagy egyházhoz; mivel „minden ember tudja és elismeri, hogy Istent nyilvánosan tisztelni kell; különben miért is kényszerítenék egymást arra, hogy a nyilvános istentiszteletre egybegyűljenek? Az embereknek tehát - akinek megvan erre a szabadsága - be kell lépniük valamilyen vallási közösségbe, hogy egymással találkozzanak, nem csak azért, hogy kölcsönös épülésükre szolgáljanak, hanem hogy a világ előtt megvallják, hogy tisztelik Istent, és isteni fönsége miatt mutatnak be ilyen szolgálatot, amely miatt nem szégyellik magukat, és amelyet nem tartanak Istenhez méltatlannak, vagy számára elfogadhatatlannak; és végezetül hogy a tanítás tisztasága, az életszentség és 10 Nyomatékosan pl.: „Mindkét oldalon szilárdak és változhatatlanok a határok. Aki egybeve- gyíti ezt a két társaságot, amelyek eredetükben, céljukban, működésükben és mindenben teljességgel elkülönülnek és végtelenül eltérnek egymástól, az összegabalyítja az eget és a földet, amelyek a lehető legtávolabb vannak egymástól és szemben állnak egymással” (37). 11 Locke, J., Toleranz, 23. 12 Locke, J., Toleranz, 19. 13 Locke, J., Toleranz, 21.
