Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház
Fő és test, egy Krisztus 21 Urunk Jézus Krisztus, igaz Isten és ember, igazán, valóságosan és lényegileg az említett érzékileg tapasztalható dolgok színe alatt jelen van”16. Jóllehet az eucharisztikus egyháztan alapgondolata (Az Eucharisztia építi az Egyházat - Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát) soha nem merült feledésbe, azonban a késő-középkor óta mégis (mindenekelőtt a nyugati egyházban) egy időre a háttérbe szorult. A XX. század kezdetén először száműzetésben élő orosz ortodox teológusok veszik újból elő, mindenekelőtt Ni- kolaj Afanaszjev (1893-1966), akinek az eucharisztikus egyháztanát Alexander Schmemann17 (1921-1983) és mások viszik tovább, miközben egyes lényegi kérdésekben pontosítják is. A katolikus teológia berkein belül légióként a már említett teológusok, Henri de Lubac (1896-1991) és Romano Guardini (1885-1968) játszanak úttörő szerepet a második Vatikánum eucharisztikus egyháztanának előkészítésében. A Katolikus Egyház Katekizmusában is megtalálhatjuk az eucharisztikus egyháztant, amely összefügg a pápasággal: „Az egész Egyház egyesül Krisztus áldozatával és közbenjárásával. A Pápa, aki Péter szolgálatát végzi az Egyházban, minden szentmiséhez kapcsolódik, melyben mint az egyetemes Egyház egységének jelét és szolgáját név szerint említik” (nr. 1369). 3.2 Az eucharisztikus egyháztan kezdetei a Lumen gentiumban A második Vatikánum még nem rendelkezik egy részleteiben kidolgozott eucharisztikus egyháztannal. Mégis megtalálhatók ennek kezdetei, mindenekelőtt az Egyházról szóló dogmatikus konstitúció első három fejezetében.18 Az Eucharisztia és az Egyház közötti kapcsolat azáltal nyer kifejezést, hogy az eucharisztikus áldozat úgy áll előttünk, mint „az egész keresztény élet forrása és csúcspontja”. Továbbá: „... akik Krisztus testével táplálkoznak a szentáldozásban, kézzelfogható módon mutatják meg isten népének egységét, melyet ez a fölséges szentség jól jelez és csodálatosan meg is valósít” (LG 11). Röviddel az 1985-ös rendkívüli püspöki szinódus után, húsz évvel a második Vatikánum lezárását követően, a mostani pápa, XVI. Benedek, aki akkoriban még a Hittani Kongregáció prefektusa volt, megjelentetett egy alap16 Trienti Zsinat, Dekrétum az Eucharisztia szentségéről, 1. fejezet (DH 1636). 17 Vő. Schmemann, A., Eucharistie. Sakrament der Gottesreichs, Freiburg i. Br. 1965, 20. Vö. LG 2-8; 11; 18-29 és hozzá P. Hünermann kommentárját, in Herders Theologischer Kommentar zum Zweiten Vatikanischen Konzil (szerk P. Hünermann és mások), vol. 2, Freiburg i. Br. 2001, 357-372; 404-460.
