Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Figura, Michael - Török Csaba (ford.): Fő és test, egy Krisztus - Eucharisztia és Egyház
22 Michael Figura vető útmutatásokat tartalmazó cikket a II. Vatikáni Zsinat egyháztanáról, amelyben mindenekelőtt annak eucharisztikus jelentőségét mutatta fel. Az eucharisztikus egyháztant mindenekelőtt az jellemzi, „hogy ebben Jézus Utolsó Vacsorája mint az egyházalapítás tulajdonképpeni pillanata ismerhető fel [...] Az Utolsó Vacsora az Egyház kezdete. Mivel mindig arról van szó, hogy az Eucharisztia embereket kapcsol össze, nem csak egymás között, hanem Krisztussal is, és ezáltal az embereket Egyházzá teszi. így egyszersmind előttünk áll az Egyház alapvető alkotmánya: az Egyház eucharisztikus közösségekben él. Istentiszteletük az alkotmányuk, mivel az Egyház lényege szerint istenszolgálat, és ezért emberszolgálat, a világ átváltoztatásának szolgálata”19. A feltámadott és felmagasztaltatott Úr teljességgel jelenvaló minden eucharisztikus ünneplésben. A hívek a Szűztől és Istenanyától született testét fogadják be, amely szenvedett a kereszten, meghalt, alászállt a poklokra, azonban a harmadik napon feltámadt, és a mennybemenetelében felmagasztaltatott. Az Úrnak ez a feláldozott és felmagasztaltatott teste egy, és most már nem lehet részekre bontani. Ami pedig igaz Krisztus szentségi testére, az - megtartva minden szükséges különbségtételt Krisztus és az Egyház között - igaz egyházi testére is. Erről ezt mondja a Zsinat: „Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen van a hívek minden törvényes, pásztorához ragaszkodó helyi közösségében, s az újszövetségi Szentírás őket is Egyházaknak nevezi. A maguk helyén ugyanis ők Isten - a Szentlélekben és sok teljességben (vö. 1 Tesz 1,5) meghívott - új népe. [...] E közösségekben - jóllehet gyakran kicsinyek, szegények vagy szétszórtságban élnek - jelen van Krisztus, akinek ereje összefogja az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat. Mert «éppen a Krisztus testében és vérében való részesedés hatása nem más, mint hogy azzá alakuljunk át, amit magunkhoz veszünk.»” (LG 26). Benedek pápa 1987-ben a Johannesverlag- nál megjelent, Kirche, Ökumene und Politik című könyvében feltárja azokat a következményeket, amelyek az Eucharisztia és az Egyház viszonyából adódnak: „A közösségnek «törvényesnek» kell lennie ahhoz, hogy Egyház legyen, és törvényes módon áll kapcsolatban a pásztorral. [...] Ez azt is jelenti, hogy senki sem teheti önmagát Egyházzá. Nem lehetséges, hogy egy csoport összeálljon, olvassa az Újszövetséget és azt mondja: most már Egyház vagyunk, mivel az Úr ott van, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében. Az Egyházhoz lényegileg hozzátartozik a befogadás eleme [...]. 19 Ratzinger, J., Kirche — Zeichen unter den Völkern. Schriften zur Ekklesiologie und Ökumene, 1. részkötet (Gesammelte Schriften, vol. 8/1), Freiburg i. Br. 2010, 262k.
