Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
88 Puskás Attila testáns Jürgen Moltmann trinitológiájának hatására, körvonalazódott egy harmadik típusú álláspont a katolikus teológiában, az ún. integratív vagy perikoretikus megközelítés. Ez az értelmezés az isteni személyek közötti kapcsolatok kölcsönösségére, az Atya, Fiú és Lélek egymással-egymásban és egymásért létére, valamint az isteni lényeg egységének kommúnió jellegére helyezte a hangsúlyt. Ennek a felfogásnak radikális képviselője L. Boff, aki így fogalmaz: „Ez a perikoretikus kommúnió nem a személyek eredménye. Eredendő, mint a személyek és szimultán velük. A személyek lényegi és belső közösségüknél fogva azok, akik. Ha ez így van, akkor nyilvánvalóan Istenben minden hármas, minden Patreque, Filioque, Spirituque. A kötőszócska feltétlenül alkalmazható mindhárom személyre. Az és kötőszó mindig és mindenben megtalálható.”44 Ortodox teológusok közül többen - mint S. Bulgakov, P. Evdokimov vagy D. Staniloae - már a 70-es években megfogalmaztak egy perikoretikus látószögű trinitológiát, ám oly módon, hogy fenntartották az Atya eredet nélküli eredet mivoltából adódó különleges státuszát - Ő az istenség egyedüli forrása - az isteni személyek kölcsönösségében. Ebben a szemléletmódban helyet kaphatnak olyan megfogalmazások, hogy a „Fiú az Atyától születik a Lélekben”, vagy az Atya „Atya a Lélekben” és a Fiú „Fiú a Lélekben”. Katolikus teológusok közül leginkább R. Cantala- messa osztja ezt a patrisztikus gyökerekből táplálkozó álláspontot, de az üdvrendre vonatkozóan Congar és Balthasar is el tudják fogadni.45 A teológusok munkái mellett és azok eredményeit felhasználva nem túl régen újabb hivatalos katolikus álláspont is megfogalmazódott a hlioque témakörében. A Keresztény Egység Pápai Tanácsa 1995-ben A Szentlélek származására vonatkozó görög és latin hagyomány címmel hivatalos dokumentumot jelentetett meg a hlioque-kérdés történetének és teológiai hátterének katolikus értékeléséről.46 A szöveg nagy hangsúlyt fektet a terminológiai különbségekből adódó félreértések tisztázására. Rögzíti, hogy a Konstantinápolyi zsinat hitvallásának „egyetemes, normatív és visszavonhatatlan értékéhez viszonyítva értelmezi a hlioque betoldást” (nr. 2976). A Katolikus Egyház Katekizmusát idézve egymást kiegészítő legitim különbségként értékeli a Szentlélek örök származásának nyugati és a keleti megfogalmazását (nr. 2985). Ez a szemléletmód részben eltér a középkori uniós zsinatokon Boff, L, Trinitá e storia, 185-186. 45 Cantalamessa, R., „Utriusque Spiritus”. L’attuale dibattito teologico süllő Spiritu Santo alia luce del „Veni Creator”, in Rassegna di teológia 38 (1997) 465-484. 46 Magyar fordításban (Orosz László ford.) megjelent in Teológia 1996/1-2, 66-73. Eredeti szöveg: La procession du Saint-Esprit, in L’Osservatore Romano, 13. 9. 1995. Vö. EV 2966-2992.
