Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
Krisztus és a Lélek kapcsolata 89 képviselt latin állásponttól, mely a keleti és nyugati megfogalmazás tartalmi azonosságát, pontosabban a keleti per filium-nak a nyugati filioque-ra való visszavezethetőségét állította. A konkordista nézet helyett a dokumentum inkább pluralista véleményt képvisel, mely a két formula egymásra való visszavezethetetlenségét és ebben az értelemben egymást kiegészítő jellegét vallja. A hivatalos állásfoglalás rávilágít annak a nyelvi és teológiai közegnek a különbözőségére, melyben a két formula megfogalmazódott. Biztosítani igyekszik az ortodox felfogást arról, hogy a hlioque betoldás nem sérti az Atya végső forrás létét és monarchiáját a szentháromsági életben. A történeti szempontok bemutatásán és a terminológiai tisztázásokon túl, melyek mind azt célozzák, hogy eloszlassák az ortodox fél gyanúját, valamint amellett, hogy a szöveg alapvetően párhuzamos és egyaránt legitim megfogalmazásnak tartja a nyugati filioquét és a keleti per hliumot, a Lélek származásának misztériumát kifejtő szisztematikusabb megközelítésű szövegrészben megjelenik a mérsékelt perikoretikus szemlélet is, mely az Atya végső forrás létének megtartása mellett a Fiú és a Lélek eredésének elválaszthatatlanságát és bizonyos értelemben vett kölcsönösségét hangsúlyozza (nr. 2987-2989). Ehhez hozzátehetjük, abban a mértékben, ahogy a nyugati és a keleti szentháromságtan magáévá teszi a Szentháromság titkának perikoretikus megközelítését, a hlioque-kérdés egyre inkább veszít teológiai súlyából. A vatikáni dokumentum bizonyára nem old meg minden felmerülő kérdést a hlioqué- val kapcsolatban, mégis jelentős és az ortodox megközelítés felé maximálisan nyitott irat.47 A hlioque-kérdés gyakorlati oldala abban fogalmazódik meg, hogy elhagyható-e a nyugati egyház liturgiájában a hitvallás szövegéből a hlioque formula. Az ókatolikusok ezt a lépést hivatalosan már megtették az 1875-ös nemzetközi konferenciájukon, melyet 1970-ben ismét megerősítettek. Ugyanez megtörtént az anglikán egyházban 1980-ban. Az Egyházak Ökumenikus tanácsának Hit és Egyházszervezet bizottsága ezt ajánlásként fogalmazta meg a tagegyházak felé. A formula használata nem kötelező a Rómával egyesült keleti egyházaknak 1752 óta. 1973-tól a latin szertartású, de görög nyelven végzett szentmisében sem említik. XI. Piusz egy (1925), II. János Pál pápa két alkalommal (1981; 1995) ünnepi pápai szentmisében 47 1998-ban Bécsben a Pro Oriente szervezésében nemzetközi konferenciát rendeztek a vatikáni dokumetumról. Az itt elhangzott, részben kritikákat is megfogalmazó referátumok lényegi szempontjairól jő összefoglalás olvasható Lothar Lies tanulmányában. Uó, Derzeitige ökumenische Bemühungen um das „Filioque”, in Zeitschrift für Katholische Theologie 122 (2000) 317-353. A vatikáni dokumentumról értékes elemzések jelentek meg J. M. Garrigues tollából. Uó, A la suite de la Clarification romaine: le Filioque affranchi du ’Filioquismein Irénikon 69 (1996) 189-212.