Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
Krisztus és a Lélek kapcsolata 83 Az emberi természet felkenése már a megtestesülés pillanatában megtörténik, hisz Jézus kezdettől birtokosa a Lélek adományai teljességének (vö. Lk 2,42.52), az emberré levéstől fogva Messiás, Fölkent. Jézus nem a megkeresztelkedésekor lesz Messiás, hanem ekkor hirdettetik ki nyilvánosan Messiás-mivolta. A megkeresztelkedése kapcsán említett felkenése a Pneumával annyit jelent, hogy az ember-jézus Lélekkel való felkentségé- nek már az inkarnáció pillanatában végbement ténye ekkor nyilvánul ki.33 A szentírási tanúságtétel Jézus föltámasztását és megdicsőítését is felkenésként értelmezi. Ilyen értelemben mondja Péter pünkösdi beszédében, hogy Isten Jézust föltámasztásával „Krisztussá”, Fölkentté tette (ApCsel 2,36), és a föltámadott Jézus elnyerte az Atyától a megígért Szendéiket, akit kiárasztott (ApCsel 2,33). A megkeresztelkedéshez hasonlóan itt sem arról van szó, hogy Jézus csak a föltámadás és megdicsőülés révén vált volna Messiássá és a Lélek birtokosává. A péteri kijelentést Mühlen szerint úgy kell értenünk, hogy Jézus a megdicsőülése által jut abba a helyzetbe, hogy kezdettől birtokolt messiási hivatalát immár felmagasztalt Úrként, és nem a szolga állapotában, hanem teljes mértékben gyakorolja, és a Lelket Egyházának közölje. Megdicsőülése révén nyilvánul ki teljes egészében az, ami már mindig is volt: a Szentlélekkel Fölkent, aki adni tudja a Lelket övéinek.34 Egészen más látószögben értelmezi Hans Urs von Balthasar Jézus Szentlélekkel felkenésének a titkát. Ha Mühlen minden erőfeszítése arra irányult, hogy tartalmilag jól megkülönböztesse a felkenést az inkarnációtól, akkor Balthasar éppen ellenkezőleg, a kettő legbensőbb összetartozását, már-már azonosságát tételezi. Felfogása közelít a patrisztikus tradícióban felmerült gondolathoz, mely szerint az Ige saját istenségével keni fel önnön emberi természetét. A svájci teológus hipotézisének sajátossága azonban az, hogy nem a Logoszról, hanem a Szentlélekről állítja, hogy az unió hypostatica eseményét és vele Jézus emberi természetének a felkenését, mint aktív cselekvő véghezviszi. Balthasar értelmezése szerint már magában a megtestesülésben, vagyis az unió hypostatica eseményében kezdetét veszi a Fiú szótériológiai engedelmessége. Az önmaga feletti szabad rendelkezni hagyás nemcsak a megtestesülést követően jellemzi az emberré lett Fiút, hanem már maga a megtestesülés is gyümölcse és kifejezője a Fiú engedelmességének. Balthasar úgy látja, hogy az örök Fiú emberré válásában, Jézus emberi természetének a Fiú isteni természetével való személyi egyesítésében a Szentlélek tölti be az aktív 33 Mühlen, H., Um mystica persona, 216. 34 Mühlen, H., Una mystica persona, 220.
