Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
82 Puskás Attila felvett és önmagával személyileg egyesített emberség Lélekkel való felkenésével. A felkenés ontológiailag és logikailag feltételezi a megtestesülést, hisz Jézus emberi természete csak az Igével való személyi egység következtében létezik és részesülhet a felkenésben. A megtestesülés és a felkenés, mint a Fiú és a Lélek küldetésmegvalósulása közötti felcserélhetetlen sorrendnek a másik okát szerzőnk az immanens szentháromságos életben öröktől megvalósuló eredések felcserélhetetlen sorrendjében, illetve a Szentiéleknek az Atyától és a Fiútól mint egy elvtől való származásában látja (filioque).31 Az isteni életben megvalósuló eredéseknek tükröződniük kell a Fiú és a Lélek üdvrendi küldetésének sorrendjében és egymással való kapcsolatában. Az ember-jézus Lélekkel felkenésének alanya Mühlen szerint az Atya és a Fiú együtt. Noha ez az értelmezés túlmegy a szentírási kijelentésen, ahol kifejezetten azt olvassuk, hogy Isten kente fel a Názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, Mühlen dogmatikai szempontból szükségesnek és jogosnak tartja ezt az állítást a hittitkok összefüggése alapján. A Fiú az Atyával együtt örök eredete a Léleknek, így Jézus emberi természetét a megtestesült Fiú az Atyával együtt keni fel Lélekkel.32 A megtestesülés és felkenés ontológiai különbségének hangsúlyozásával Mühlen határozottan ellentmond annak a hagyományban előforduló értelmezésnek, mely szerint az Ige saját istenségével kente fel a felvett emberi természetet, melynek egyenes következményeként Jézus emberségének csak lényegi szentségéről beszélhetnénk. Mühlen számára az inkamáció és a Lélekkel való felkenés közötti határozott különbségtétel egyháztani szempontból döntő. Pneumatológiai ekkléziológiájának alaptétele ugyanis az, hogy az Egyház, illetve a kegyelemben való részesedés titka közvetlenül a Szentlélek misztériumához kapcsolódik, amennyiben nem más az Egyház Lélekkel való felkenése, mint a Názáreti Jézus Lélekkel való felkenésének üdvtörténeti folytatása. A német teológus ezzel a pneumatológiai tétellel kívánja kiküszöbölni és helyettesíteni azt a túlzó miszticizmusról árulkodó gondolatot, mely szerint az Egyház Krisztus megtestesülésének a folytatódása lenne. 31 Mühlen ezzel kapcsolatban Szent Tamás kijelentésére hivatkozik: „Missio autem Filii, secundum naturae, prior est missione Spiritus Sancti: sicut ordine naturae Spiritus Sanctus proce- dit a Filio et a Patre dilectio. Unde et unio personalis, secundum quam intelligitur missio Filii, est prior, ordine naturae, gratia habituali, secundum quam intelligitur missio Spiritus Sancti (Sth III, 7, 13c)”. Idézve in Mühlen, H., Der Heilige Geist als Person in der Trinität, bei der Inkarnation und im Gnadenbund. Ich -Du- Wir, 207. 32 Mühlen, FL, Der Heilige Geist als Person in der Trinität, bei der Inkarnation und im Gnadenbund. Ich -Du- Wir, 206.
