Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
Krisztus és a Lélek kapcsolata 79 az Úr (az Atya) kente föl Jézust Lélekkel és hatalommal. Ezen kívül a húsvéti apostoli prédikációban hangzik el a kijelentés, hogy Isten Úrrá és Messiássá, Krisztussá, vagyis Fölkentté tette Jézust a halálból való feltámasztása által. Ez burkoltan arra utal, hogy Jézus feltámasztását is bizonyos értelemben úgy fogták fel, mint felkenést, még ha a felkenni ige hiányzik is a szövegből. A páli levelekben ezt megerősíti és kiegészíti az a gondolat, hogy az Atya a Lélek, illetve a szentség Lelke által támasztotta fel Jézust a halálból. Jézus születésének hírüladásában nincs szó fölkenésről, de arról igen, hogy a Szentet, aki Máriától születik, Isten Fiának fogják hívni, s ez okozati összefüggésbe van állítva azzal, hogy a Szentlélek száll Máriára és a Magasságbeli ereje ámyékozza meg (Lk 1,35). Jézus szentsége és húsága tehát a Léleknek a megtestesülésben véghezvitt tevékenységének bizonyos értelemben a következménye. Ha a patrisztikus hagyományban nyomon követjük ezeknek a szentírási helyeknek az értelmezését, akkor észrevesszük, hogy az arianizmus elleni védekezés kapcsán lényegi hangsúlyváltozások történtek. A korai hagyománynak a zsidókkal, az adopcionizmussal és a gnosztikus dualizmussal folytatott polémiában kellett védelmébe vennie Jézus Krisztus préegziszten- ciáját és örök istenfiúságát. Ennek az apológiának a fényében Antiochiai Ignác,15 Jusztinosz,16 Iréneusz17 és Hilarius18 úgy értelmezték Jézus megke- resztelkedésekor történt Lélekkel felkenését, hogy nem Isten örök Fiaként, isteni természete szerint kapja a Szentlélek ajándékait, mintha híjával lenne a Szentiéleknek, hanem emberi természete szerint, s nem is önmagáért, hanem a mi üdvözítésünkre. A Lélekkel való felkenése szótériológiailag szükséges, neki isteni személye szerint nincs rá szüksége. Mivel azonban a megváltást istenségével egyesült emberi természetében viszi végbe, megtestesült és értünk szenvedő Megváltóként, szükséges volt, hogy embersége elnyerje a Lélek ajándékainak a teljességét, hogy majd megdicsőült Úrként kiáraszthassa az emberekre, akiknek testvére lett, és akik hisznek benne. Jusztinosz ehhez még hozzáteszi, a Lélek Jézusra szállása megkeresztelkedésekor jelzi azt is, hogy a prófétaság megszűnt Izraelben, a Lélek minden ajándéka és ereje Krisztust tölti be, aki felmagasztalása után a Lélek ajándékozásának egyedüli forrása.19 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a korai tradícióban Jézus Lélekkel való felkenése a Jordánnál nem mellékes esemény a megtes- 13 13 Ign.Ef, 17,1; 18,2. 16 Diai. 87-88. 17 Demonst. 9. 18 De Trin. XI, 19. 19 Diai. 87.
