Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
76 Puskás Attila és a Szentlélek viszonyának kiegyensúlyozott szemlélete egyaránt tekintettel van kettőjük küldetésének a felcserélhetetlen különbségére, de ugyanakkor kölcsönösségére és egységére is, valamint az Atyától való eredetére. Egy mindezekkel a szempontokkal kellően számot vető pneumatológiai krisztológia, illetve krisztológiai pneumatológia lehet a teherbíró alapja egy megfelelő szentháromságtannak. Úgy vélem, hogy ennek kidolgozásához Hans Urs von Balthasar értékes szempontokat adott. Krisztus és a Szentlélek üdvtörténeti kapcsolatának jellemzésére Balthasar az iréneuszi képet hívja segítségül, melynek értelmében az Atya az első embert a Fiúval és a Szentlélekkel együtt, mintegy két kezével alkotta meg.9 A Logosz és a Pneuma oikonómiai cselekvését a teremtéstől kezdve a teljes Ószövetségen át, Jézus húsvét előtti szolgai, majd feltámadását követő felmagasztalt állapotában is ugyanez a szétszakíthatatlanság határozza meg: az Atyától küldve a Fiú és a Lélek egymástól elválaszthatatlanul cselekszik. Az Atyától eredő e közös művön belül azonban más és más a Fiú és a Lélek cselekvési módja, sőt bizonyos értelemben az egymáshoz való viszonyuknak is más és más mozzanatai kerülnek előtérbe az üdvtörténi helyzetnek és igénynek megfelelően. Balthasar Jézusnak az Atyával a Szentlélekben fennálló kapcsolatának két mozzanatát különbözteti meg, melyek egyúttal Jézus és a Szentlélek közötti viszonynak is két szempontjára világítanak rá. Jézus szabadon és eredendően egyetért az Atya küldő akaratával, búi akarata egybeesik az Atya akaratával, ahogy búi Én-tudata is egybeesik az Atyától kapott isteni küldetésének a tudatával. Ez az oikonómiában megvalósuló szerető, spontán, eredendő és tökéletes egyetértés végső soron az Atya, a Fiú és a Szentlélek közös, az oiko- nómiát megelőző, szentháromságos döntésében gyökerezik, mely a Fiú megtestesülésére és húsvétjára irányulva a bűnös ember megmentését célozza. E közös elhatározásban a Fiú önfelajánlása a megváltói mű véghezvitelére, ahogy a Lélek önfelajánlása is az ebben való együttműködésre olyan eredeti, mint az Atya üdvözítő terve. Ugyanakkor a szolgai alak állapotában, a kenózis következményeként Jézus számára az Atyával való szerető, tökéletes és spontán búi egyetértés a lelki küzdelem és szenvedéssel járó engedelmesség formáját ölti.10 Az Atya akarata inkább objektív szabályként és feltétlen követelményként jelentkezik Jézus számára, főként a Getszemáni kert 9 A Theologik zárókötete (TL III: Der Geist der Wahrheit) harmadik fő részének címe Die hűden Hände des Vaters jól tükrözi ezt a szemléletmódot. Vő. TL III, 153. 10 TD 11/2, 172 k.
