Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
Krisztus és a Lélek kapcsolata 77 és a kereszt elhagyatottságában, ahol a spontán fiúi egyetértés az Atya akaratával a puszta fiúi engedelmességre redukálódik. Nos, Balthasar értelmezése szerint a Lélekben valósul meg ennek az atya-fiúi viszonynak mindkét mozzanata. A Lélek egyfelől a szeretet köteléke az Atya és a Fiú között, maga a kölcsönös és spontán szeretetúk kapcsolata. Másfelől a Lélekjelenléte és működése jelenti azt az objektív mércét és szabályt, mely az Atya akaratát képviseli a Fiú felé és felett, hogy maradéktalan engedelmességgel vigye véghez az életét felemésztő küldetését. A svájci teológus szerint Jézus és a Lélek kapcsolatának ezt a két szempontját fejezi ki a Szentírás azzal, hogy egyfelől úgy mutatja be Jézust, mint a Lélek hordozóját, birtokosát, ajándékozásának forrását, akiben jelen van a Lélek; másfelől, mint az Atya Lelkének befogadóját, aki fölött az atyai akaratot közvetítő Lélek lebeg és megnyugszik rajta.11 A Szentlélek egyszerre van Jézusban és Jézuson, illetve Jézus felett.12 Jézus a Lélek hordozójaként eredendően, spontán és feltétlen szeretetéből fakadóan akarja azt, amit az Atya akar. Ugyanakkor Jézus az Atya Lelkének vezetése alatt állóként engedelmes, önmaga felett rendelkezni hagyó, a szolga alakjában önmagát kiúresítő Fiúként cselekszik. Húsvét előtt, in statu exinanitionis ez utóbbi szempont érvényesül erőteljesen, noha az első mozzanat is mindvégig jelen van a háttérben. A feltámadást követően, ín statu exaltationis aztán előtérbe kerül az első mozzanat, a föltámadt és megdicsőúlt Krisztus felmagasztalt embersége szerint is forrása lesz a Szentlélek kiárasztásának, az Atyától és az Atyával együtt küldi a Szentlelket az Egyházba. Balthasar Jézus és a Lélek kapcsolatának e két oikonómiai mozzanatát a Szentháromság egy Isten belső, örök életében látja megalapozva. A Szentlélek a Szentháromság immanens örök létében az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete, szeretet-egysége, e szeretetben foglalt kötelék, ugyanakkor e kölcsönös túláradó szeretetből fakadó gyümölcs is, mely objektíve tanúsítja az Atya és a Fiú szeretetegységét személyi különbségükben és személyi kú„Hogy a Lélek rajta nyugvása nem kérdőjelezheti meg arról való tudását, hogy a Lélek őbenne van, tetteinek és szavainak a szuverenitásából belátható: a ’Lélekben’ cselekszik (Mt 12,27), akkor is, ha ez az ő Lelke a Megtestesült engedelmes küldetéséhez igazodik, és egyúttal az Atyának a Lelke ’rajta’ marad, aki az Atya utasításait hozza számára.” TL III, 158. 12 TD ÍI/2, 171. Balthasar sokszor visszatér a gondolatra, hogy az „In” és az „Über” (alkalmanként „In-Über”-nek is mondja) elválaszthatatlanul összetartozik Jézus és a Lélek kapcsolatában. A Lélek Jézusban van, mint az ő Lelke és rajta nyugszik, mint az Atya Lelke. E teológiai tartalmat hordozó megkülönböztetést véli megtalálni többek között a keresztelési jelenet megfogalmazásainak különbségében. Míg Márknál arról olvasunk, hogy a Lélek Jézusba ereszkedett” (eisz autón: Mk 1,10), addig Máté, Lukács és főként János arról ír, hogy Jézusra szállt, illetve rajta maradt (ep’auton: Mt 3,16; Lk 3,22; Jn 1,32). Vö. TL 111, 44.
