Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Reguzzoni, Giuseppe - Török Csaba (ford.): A civil vallás nacionalizmus és globalizmus között
A civil vallás nacionalizmus és globalizmus között 15 Egy dolog azonban még nem teljesül be: a civil vallás gondolatának nacionalista átalakulása, amelyet ez az újfajta látásmód magában hordoz és előfeltételez. Az Értelem kultusza tartja össze a Nemzetet, amely - dialektikus módon - úgy gondol magára, mint az egyetemes forradalom bölcsőjére. Valójában a forradalom egy ősi fogalmat alkalmaz - a nemzetet -, ám új, először még történelem-ellenes jelentéssel, lévén hogy még nem tudta felszámolni a felvilágosodott kozmopolitizmus ideológiai felépítményét. A forradalmi gondolatok francia bajonettek általi „kivitele” időleges támogatásra talált az európai városi polgárság körében, ám elkerülhetetlenül az ellentétes előjelű nacionalizmusok megszületését váltotta ki. A vallás, Tön- nies szavaival élve,7 mindig is a közösség alapvető alkotóeleme volt, ám önnön lényege szerint egyesítette és el is választotta a Szentet és a hétköznapit. A vallás új formájának - a civil vallásnak - a megszületése egybeesik a nemzet egy új alakjának a megszületésével, amely immár nem szükségszerűen az áthagyományozott vallásban keresi azokat az általános erkölcsi alapelveket, amelyek az alapját képezhetik, hanem bizonyos értelemben már „elég önmagának”. 3. VALLÁS, NEMZET ÉS NACIONALIZMUSOK Még ha igaz is, hogy a nemzetek olyan régiek, mint a világ, a nacionalizmusok mégis igen Ratal, a XIX. század elejére visszavezethető találmányt jelentek. Jelentős részben egy reakcióról volt itt szó, amely dialektikus módon szembehelyezkedett a forradalmi kozmopolitizmussal, amely egy volt azon eszközök közül, amelyekkel a napóleoni birodalmi politika élt. így tehát ha helytálló is az a megállapítás, miszerint a „nacionalizmus” kifejezés már a Francia Forradalom és a napóleoni tapasztalat előtt is létezett (első alkalommal a német Adam Weishaupt, az illuminátusok szektájának alapítója használta, majd Augustin Barruel abbé 1798-as művében, a Mé- moires pour servir ä l’histoire du jacobinisme-ban), mégis csak a XIX. század utolsó évtizedeiben terjedt el általánosan, vagyis akkor, amikor az európai geopolitika terén feltűnt a nemzetállam gondolata, részben az egységes Olaszország és Németország megteremtése nyomán. A nacionalizmus első megnyilvánulásaival a Francia Forradalom idején találkozhatunk, majd ezt követően a napóleoni katonák által elfoglalt orszá7 Tönnies, F., Gemeinschaft und Gesellschaft. Grundbegriffe der reinen Soziologie, Curtius, Berlin 1926 (első kiadás: 1881).
