Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Reguzzoni, Giuseppe - Török Csaba (ford.): A civil vallás nacionalizmus és globalizmus között
16 Giuseppe Reguzzoni gokban, gyakran a Forradalom katonai és ideológiai terjeszkedésére adott válaszként. Amikor még nem is létezett a nemzetállam, a XIX. századi állam már hajlott arra, hogy ily módon épüljön fel, például a közös nemzeti nyelv bevezetése révén, és minden esetben a születő nemzet és a hagyományos vallás közötti viszony újraszervezését is magába foglalva. Ez a folyamat Itáliában konfliktusos, más országokban, például Lengyelországban egybefogó természetű volt. A XIX. századi nacionalizmus lényegi (és be nem bizonyított) posztulátu- ma abban a kijelentésben áll, hogy a nemzetek léteznek, örökkévalók és az emberiség elsődleges felosztását jelentik. A XIX. századi nacionalizmus éppen ezen alapvető elvontsága okán dialektikus értelemben gyermeke a jakobinus és a felvilágosult absztrakcióknak. Az emberi lényt nyilvánvalóan egy adott kultúrához való tartozásában szemlélik, azonban ez a kultúrafelfogás gyökeresen figyelmen kívül hagyja valós történelmi meghatározottságait, és egy eszmeszerú absztrakció köré szervezve ölt formát. Mivel pedig a nacionalistának az a meggyőződése, hogy a nemzet csakis akkor fejlődhet, ha független állami formában nyer megfogalmazást, a nemzet politikai egysége válik a kivételes és kizárólagos céllá. S mivel a nemzetek az emberiség elsődleges rendszerbe szerveződései, szinte természetellenesnek tűnik a politikailag is felfogott egység megkérdőjelezése, amelynek dogmája az unité et indivisibilité de la Nation ... (amely nemzetet pedig államként értenek). A nacionalizmus ezáltal a modern civil vallás egy formájává lesz, amelynek megvannak a maga dogmái és parancsai. Anthony D. Smith Theories of Nationalism című művében8 négy olyan meggyőződést sorolt fel, amelyek közösek minden nacionalistában, függetlenül történelmi meghatározottságától: 1. Az emberiség természetes módon van felosztva népekre, és minden népnek megvan a maga nemzeti karaktere. Csakis akkor képes harmonikusan fejlődni, ha szabadon kifejezheti ezt. így képes biztosítani önnön jólétét és belső társadalmi-civil harmóniáját. 2. Ahhoz, hogy a nemzet megvalósuljon, s megvalósítsa ezt a harmóniát, arra van szükség, hogy az egyének azonosuljanak a nemzetükkel, abszolút lojalitást biztosítva számára. 3. A nemzetek csakis saját kormánnyal bíró államokként valósíthatják meg önmagukat. 4. Ennek folyományaképpen az önmeghatározásra való joguk abszolút és elidegeníthetetlen. 8 Duckworth, London 1971.
