Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Reguzzoni, Giuseppe - Török Csaba (ford.): A civil vallás nacionalizmus és globalizmus között
14 Giuseppe Reguzzoni A „civil vallás” fogalma a maga modern hangsúlyaival Rousseau-tól származik,6 aki - felismerve a vallásos jelenség és a politikai szerveződés közötti igen szoros történelmi kapcsolatot - azon fáradozik, hogy meghaladja a hagyományos vallásokhoz kötődő ellentéteket, amelyekben az emberek már nem osztoztak egy szíwel-lélekkel. Célja egy olyan társadalmi erkölcs létrehozása, amely képes újraalapozni és táplálni a társadalmi szerződés tartósságát és ezzel együtt az egyéneknek a társadalmi kohézióhoz való hozzájárulását. Rousseau számára a civil vallás, amelyre a társadalomnak szüksége van, az általánosan értett vallásosság egy formája a puszta ész keretei között, amely megelőzi a hagyományos vallásokat és hiteket. Tartalma alapjában véve a francia deizmus: létezik egy istenség, aki megteremti a világot és kormányozza azt, az egyén halála után pedig jutalmazza annak jó cselekedeteit és megbünteti a rosszakat, s az állam törvényei iránti szeretetet önt az ember szívébe. Összegezve: a civil vallás gondozza és megőrzi a társadalomhoz tartozás érzését, és a tolerancia gyakorlására indít. Ennek a vallásnak nincsenek dogmái, kivéve egyetlen „negatív” dogmát: az intolerancia minden szinten való leküzdését. Ezért az „uralkodónak”, akié a feladat, hogy meghatározza a „civil vallás” kereteit és tartalmát, joga és kötelessége, hogy száműzze az államból mindazokat, akik nem fogadják el annak tartalmát. Világos, hogy abban a pillanatban, amikor a forradalom során a szuverenitás egybeesik a népuralommal, amelyet a kifejezett „általános akarattal” azonosítanak, időről időre - előbb Robespierre-nél, majd kisebb mértékben a Direktórium és Napóleon idején - mindazokra, akik nem fogadják el a „civil vallás” parancsolatait, vagy akikről úgy vélik, hogy áthágták azokat, még ha eltérő módokon is, de a „száműzetés” alapelvét alkalmazzák: „Pás de li- berté pour les ennemis de la liberté” - ahogyan Saint-Just ismételgette. A civil vallás tizennyolcadik századi elgondolásának teljes megvalósításához hozzátartozik a Legfőbb Lény forradalmi kultusza. A Forradalom - legradikálisabb formájában - nem odahelyez egy civil vallást a Hagyomány vallása mellé, hanem úgy véli, hogy az előbbi helyébe lép az utóbbinak. Nem véletlen, hogy Saint-Just mondatának a legteljesebb értékű összegzését Graeco Babeuf kijelentése nyújtja: „Le christianisme et la liberté sont incompa- tibles”. 1793-ban járunk, vagyis a forradalmi tragédia kellős közepén. 6 Társadalmi szerződés (1762), IV, 8.
