Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Armogathe, Jean-Robert - Török József (ford.): A Katolikus Egyház és a demokrácia
A Katolikus Egyház és a demokrácia 9 a föderáció kérdésköre kíván nagy körültekintést. A cisztercieknél - minden világi előzmény nélkül - a képviseleti és tanácskozó testület létrehozásával rendkívül hasznos és utánzott modell született. A domonkos rendiek konstitúciója egyedülálló, mert többfórumos szisztémát ír le: „a közösségi és személyekhez kötődő tekintélyek bölcs egyensúlyával, az egyszerű szerzetesek (bázis) és a vezetésben részt vevők (káderek) váltakozásával, demokratizmusával az alkotmányos jog igazi katedrálisát hozza létre” - írta róla 1966-ban P. Vicaire, a dominikánus történész, Moulin könyvét ismertetvén az Annales hasábjain.4 Moulin némi maliciózussággal kimutatta, hogy a jezsuiták konstitúciója előre vetíti és több pontban megvalósítja a Léon Blum5 által írt könyv, La Réforme gouvemementale (A kormányzás reformja) főbb, desiderata elnevezést viselő pontjait, kiegyensúlyozott, elnöki rendszert javasolva. Utolsó megjegyzés, hogy elébe menjünk a természetes ellenvetésnek. Na, és a Syllabus? IX. Piusz pápa nem ítélte el a demokrácia tévedéseinek egész sorozatát? Először, nincs szó benne a demokráciáról, kivéve a hatvanadik tévedést, amelyet már említettünk: „A tekintély ereje nem más, mint nagyszámú anyagi erő összessége.” Ez a tévedés kivonat az 1862. június 9-én mondott Maxima quidem kezdetű beszédből, amely a 80 elítélt tétel közül húsz-egynéhányat tartalmaz. Félix Dupanloup orléans-i püspök (1802— 1878) ezzel kapcsolatban mondta: „egyedül a szám még nem teremt jogot”. Az utolsó elítélt tétel (80.) azt hangoztatja, hogy „a római pápának lehet és kell a haladással, a szabadelvűséggel és az újabb polgáriasodással összebarátkoznia és egyezkednie.” A Syallabus ezt a lamdudum cemimus kezdetű beszédből (1861. március 18.) vette át, természetesen itt is, ott is elítélően szerepel. Figyelembe kell venni a szövegkömyezetet: az itáliai egység-mozgalmat, melynek akadálya az Egyházi Állam, és a folyamatosan támadott Római Szentszék, a pápaság ellenállását. Százötven év távlatából elmondható, mekkora szerencse, hogy a pápa nem kezdett egyezkedni az éppen akkor divatos eszmékkel. Az eddig áttekintettekből tehát mi következik? Először is a tekintély mint morális erő szükséges. „A nép nem tömeg” - mondta XII. Piusz pápa (1944. karácsonyi rádiós üzenet), „ha egy demokratikus állam kiszolgáltatná magát a tömeg kénye-kedvének, az egyenlőség egyenlősdiséggé válna.” Lehetetlen volna túlélni - fejezi be a pápa - „egyrészt a demokrácia látszat-ragyogásától 4 Annales. Economies, Sociétés, Civilisations, 21.v. 2, 1966, 447-448. D Léon Blum, francia szocialista politikus, miniszterelnök 1936-1940 között.
