Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1-2. szám - Az Egyház - Noronha Galvao, Henrique de - Török Csaba (ford.): Az Egyház misztériuma Joseph Ratzinger teológiájában
Az Egyház misztériuma Joseph Ratzinger teológiájában 9 írásában tehát Ratzinger is mindenekelőtt az „Isten népe” fogalmat vizsgálta. Végkövetkeztetése meghaladta azt a dilemmát, amely a korábbi vitát uralta. Fel tudta ugyanis mutatni, hogy az Egyháznak „Isten népeként” való megjelölése nem áll ellentmondásban a páli „Krisztus teste” fogalommal, hanem éppenséggel előfeltételezi azt. Szó szerinti értelemben az „Isten népe” fogalom (mint egy nép, amely politikailag és történetileg létezik) csakis Izrael népére áll az Ószövetségben. Hogyha ezt a fogalmat az Egyházra alkalmazzuk, az csakis allegorikus értelemben történhet, épp úgy, ahogy az Ószövetség más adottságait is érthetjük mindazon új valóságok előképeként, amelyeket Jézus Krisztus hozott el. „Az új, Krisztus által meghívott közösséget ezzel szemben Egyháznak nevezték, vagyis gyülekezetnek, ami eszkatologi- kus és kultikus szemponttal is bír.”2 így tehát az ekklészia szót - amely az egybejött népgyűlés leírására szolgáló görög kifejezés - úgy a végső időkre, mint a kultusz gyakorlatára vonatkoztatva kell értenünk. Az idők végén Isten a világ minden részéről egybehívja azokat, akiket ezen új közösség tagjaivá kiválasztott. A Sinai hegye, Izrael Istennel való találkozásának a helye az Ószövetségben egy ilyen egybegyűjtés előképe, ahol Isten szól az emberekhez, és szövetsége erejében népévé teszi őket. Ratzinger így zárja: „Az Isten népe fogalom nem Jézus Krisztus Egyházát írja le közvetlenül, hanem Izrael népét, az üdvtörténet első szakaszát. Először egy krisztológiai transzpozíció, vagy ahogy másképp nevezhetnénk, egy pneumatológiai értelmezés révén válik ez az Egyházra való utalássá”3. Ugyanezt az egyházfelfogást fogalmazta meg Ratzinger a Lexikon für Theologie und Kirche második kiadásának hatodik kötetében, a „Kirche” (Egyház) szócikkben, amely 1961-ben, egy évvel a Zsinat kezdete előtt jelent meg. Ratzinger itt hármas módon látta megvalósulni Izrael népének eszkatologikus egybegyűjtését. Először mint összegyházat, mint például az lKor 15,9-ben: „Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát” (vö. Gál 1,13 és Fii 3,6). Aztán az Egyház helyi közösségként is megvalósul, mint az lKor 1,2-ben: „.. .Isten korintusi egyháza ..(vö. 16,1 és Gál 1,2). Más helyeken, mint az lKor 11,18-ban az Egyház jelentheti a kultikus közösséget: „Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe [en ekklészia] gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem” (vö. 14,19.28). Ratzinger azonban megjegyzi azt is, hogy ez a három jelentés átjárja egymást, amennyiben „a mindenkori helyi közösség úgy tűnik fel, mint egy összvaló2 Előszó az 1992-es új kiadáshoz, Galvao, Volk und Haus Gottes (Id. 1. lábjegyzet), XIII. 3 Galvao, Volk und Haus Gottes (ld. 1. lábjegyzet), XIV.
