Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (1. rész)
Jean-Luc Marion Lustiger bíboros dicsérete (I. rész)* Hölgyeim és Uraim az Akadémiáról! Mit mondhatnék ebben a pillanatban, amikor minden más alkalomnál inkább illendő valami fontosat mondani? Mert ez a hely és mindazok, akik itt helyet foglalnak, elnémítják szavaimat, jóllehet ellenkezőleg, önök nekem szót adnak. Nincs ezen semmi meglepő: mindenki tudja, hogy a Francia Akadémia tagjává lenni, rendkívüli megtiszteltetést jelent; egyedül csak az ülésen résztvevő érzi át, milyen súlyos ez az officium, ami a kedvezményezettre teljes egészében ránehézkedik és mint az öltönye, ha nem is teszi halhatatlanná, de legalább is megkeményíti a szolgálatra. így élem át ma a legmélyebb szerénység megpróbáltatását. Hosszú idő óta, ha munkámmal kapcsolatban kétely merült föl benném, az a közmondás jutott eszembe: ha magamra tekintek, elszomorodom, ha másokhoz hasonlítom magam, megvigasztalódom. Mától kezdve, hogy önök Társaságukba befogadnak, Hölgyeim és Uraim, valahányszor másokhoz mérem magam, még inkább elszomorodom, mintha csak magamra tekintenék. Inkább arra törekszem, hogy önöktől megtanuljam: miként kell helytállni azon a helyen, ahová önöket a munkásságuk állította. A körülmények okozta újoncévem alatt már felmértem, milyen színvonalú munkával és publikációkkal biztosítják önök Társaságuknak a dicsőséget. Összevetem magam azon filozófusok hadával, akiket az elmúlt száz évben önök maguk közé fogadtak: Bergson és Lévi-Strauss, Gouhier és Gilson, Serres és Girard; de azokkal is, akiket önök maguk közé fogadhattak volna - hogy ne merészeljem azt mondani -, maguk közé kellett volna fogadni: Levinas és Ri- coeur, Henry és Derrida, Merleau-Ponty és Sartre. Egyikük sem tagadta volna meg ezt a megtiszteltetést és a filozófia - mennyire fontos a mai Francia* A 2. rész a 2010/3-4. számban jelenik meg.
