Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
80 Török Csaba rat/szeretet fogalmában)? XVI. Benedek ezen a ponton sajátos utat választ, így felel e kettősségre: caritas in verdate, szeretet az igazságban. A kettő együttes szemlélete jelentheti a közjó fogalmának olyan jellegű megalapozását, amely válaszolni tud korunk kihívásaira. „Nagy figyelmet kell fordítani továbbá a közjóra. Szeretni valakit annyi, mint a javát akarni, és hatékonyan tenni azért. Az egyén java mellett létezik az a jó is, amely az egyének közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó. A közjó az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi közösséggé egyesülő »mindannyiunk« java. Nem az egyén önmagáért, hanem a társadalmi közösség részét alkotó személyekért keresett java, akik csak e közösségben képesek reálisan és hatékonyan megtalálni a maguk javát. A közjó akarása és az érte való munkálkodás az igazságosság és a szeretet követelménye. A közjóért munkálkodni annyi, mint egyrészt gondozni, másrészt igényelni az intézmények olyan együttesét, amely jogilag, polgárilag, politikailag, kulturálisan strukturálja a társadalmi életet; ez az együttes ilyen módon a polisz, az (eredeti értelemben vett) város formáját ölti.”53 A végső alap pedig nem lehet más a közjó számára, mint a tökéletes Igazság és a beteljesült Szeretet, vagyis Isten, a legközösebb java mindeneknek (Bellarmin Szent Róbert). A pápa így fogalmazza ezt meg enciklikájában: „Isten szeretete arra hív minket, hogy mindennel szakítsunk, ami korlátozott és nem végleges; bátorít bennünket, hogy dolgozzunk tovább mindenki javának kereséséért, akkor is, ha ez nem tűnik azonnal megvalósíthatónak sem számunkra, sem a politikai tekintélyek és a gazdasági szakemberek számára, és akkor is, ha állandóan kevesebb, mint amire törekszünk. Isten adja nekünk az erőt a küzdelemhez, és a közjó szeretetéből viselt szenvedéshez, mert számunkra ő a Minden, a mi legnagyobb reménységünk. ”54 Az emberi lét e végtelen mélységére ébred rá a történelem és személyes léte borzalmait szemlélő orosz író, Vaszilij Groszman, amikor Élet és sors című művében így ír: „Az emberi történelem nem a jó harca azért, hogy leküzdje a rosszat. Ezt a csatát egy nagy gonosz harcolja, amely azért küzd, hogy összezúzza az emberi jóság egy kicsiny magiát. Ám ha az, ami az emberi lényekben emberi, még mostanáig sem pusztult el, akkor a rossz soha sem fog diadalmaskodni.”55 53 CV 7. 54 CV 78. 55 Idézi: Hedges, Ch., Empire of Illusion. The End of Literacy and the Triumph of Spectacle, Nation Books, New York (NY) 2009,191.
