Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
Közjó vagy közérdek? 79 gyeimen kívül hagyni? Hiszen éppen ez a probléma: az állam, a köz intézménye már régen nem a polgároké. Azért, hogy saját érdeküket a köz elé helyezhessék, egyre szelídebb és kisszolgáltatottabb államot akartak maguk az érintett polgárok. Mindeközben pedig a pénzvilág hatalmasai - mintegy második fronton támadva - saját, nemzeti érdeket nem ismerő céljaik elérése érdekében akarták elgyengíteni ugyanezt az államot. A végeredmény? Az állam mint szegény, öreg, beteg ember, két tűz közé szorulva. A közösség válságának a megoldása csak úgy képzelhető el, hogyha kiemeljük az állam intézményét ebből a helyzetből. Joggal írja Ángyán J.: „Ha azt akarjuk, hogy változzanak a viszonyaink, akkor vissza kell szereznünk az államunkat. Ez a legelső. A közösség által létrehozott, fenntartott és a közjót szolgáló állam visszaszerzése, a maga törvényhozásával, költségvetésével, forrásaival, intézményeivel és minden egyébbel. Enélkül nincs miről beszélni, mert az érdekek mások.’’49 50 Az. egyéni (és vállalati, pénzpiaci stb.) érdek elé kell helyezni a köz érdekét. Ezt pedig nem lehet puszta demokratikus diskurzus segítségével meghatározni. Semmilyen közérdek nem állhat fenn, amely nem a szükségszerű és alapvető közjót szolgálja. Nem működhet semmilyen moralitás a metafizikai megalapozottság nélkül. Ezen alapok hiányában Soros elgondolása valóban naivitás, sikerére nem lehet józan ésszel fogadni. Vezető tekintély nem születhet pusztán politikai, katonai vagy gazdasági erőfölényből - annak transzcendens megalapozottsággal kell bírnia. Joggal írja tehát XVI. Benedek Caritas in verdate kezdetű enciklikájában, hogy világméretű tekintélyre van szükség, amely hatékonyan irányítja a világgazdaságot, s magát mindig a közjó gondolatának veti alá.51 Ehhez azonban a valóság integrális szemléletére van szükség, amely kizár mindennemű materialista leegyszerűsítést. „Nincs teljes körű fejlődés és egyetemes közjó olyan személyek nélkül, akik a lelki és erkölcsi javakat a lélek és a test egységében szemlélik.”52 Csakhogy - miként ezt fentebb láthattuk - a közjó fogalma mára kiüresedett és erejét vesztette. Miként adhatjuk vissza méltóságát, mi módon tölthetjük megjelentéssel és jelentőséggel? A modem kor bebizonyította, hogy a közjónak közösségi érdekként, józan belátásként, kalkulusként való felfogása nem kielégítő. A metafizikai alapok nélkülözhetetlenek - ám melyik út inkább célravezető: Aquinói Szent Tamásé (a közjó megalapozása az igazság fogalmában) vagy Johannes Duns Scotus-é (a közjó megalapozása az aka49 IvAnyi, Gy., im. 10. 50 ÁngyAn.J., A vidék lehetőségrí, in Magyar Szemle 19 (2010/1-2), 25-35,27 51 Ld. XVI. Benedek, Caritas in veritate, nr. 67. 52 CV 76.
