Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
66 Török Csaba mentes, a tiszta, az önzetlen haszon (to szümpeferon haplósz) azonosítható a széppel.9 így bizonyos módon elkülöníthetjük a haszon két szintjét: az érdektől vezéreltet (amely mint haszon egyszerűen jó), és a magasabb rendűt, az önzetlent (amely mint ilyen jó és szép).10 11 Az ókori görögben végül általánossá vált a to koiné szümferon kifejezés alkalmazása, még ha sokszor (pl. feliratok, laudatiók esetében) minden filozófiai vonatkozás nélkül is alkalmazták.11 A latin nyelvű irodalomban a bonum commune (közös jó, közjó) kifejezés első alkalommal Senecánál fordul elő, aki így fogalmaz: „non desinemus com- muni bono operám dare”12 - ne szűnjünk a közjón fáradozni! Világosan kell azonban látnunk, hogy a római bölcselőnél ez a gondolat - szemben Platón írásaival - nem politikai-államelméleti összefüggésben áll. Amit leírni szándékozik, az valójában a közjava, vagyis az emberi közösség, az embertársak összessége felé való személyes elköteleződés igénye. A latin nyelvű irodalomban emellett feltűnik a bonum publicum (nyilvános jó) kifejezés is, amely már sokkal inkább közéleti-politikai karakterű. 9 Rhet. II, 1389 b 35-1390 a 4. 10 Vö. Weis, K., art. öánü etc., in ThWNT IX, 57-89, 74. 11 Az Újszövetség görög szövegében is többször találkozunk a kifejezéssel. A szinoptikusoknál - a görög filozófiára való minden vonatkozás nélkül, a héber-arám nyelvhasználatot követve - a szümferei (hasznos), kálón eszti (szép, előnyös) és a lüsziteleí (hasznos, jobb valakinek) kifejezések egymás szinonimájaként állnak (vö. Mt 5,29k; 18,8k pr.). Ezzel visszautalnak az ószövetségi jelentési síkra, ahol a vallásos élet hasznos az ember számára (vö. Péld 11,4): az isteni törvények megtartása hasznos az embernek (vö. íz 48,17), az istentelenek, balgák azonban haszontalanság- ra fecsérlik életűket (vö. Péld 10,2; Jób 21,15), a bálványoknak pedig semmi hasznuk, haszontalanok (vö. lSám 12,21; íz 44,9k; Jer 2,8.11; 16,19; Hab 2,18). Isten számára semmi haszon nem származik a vallásosságból, az igaz életből, az az embernek hasznos. Az Ür fölötte áll a hasznosság kategóriáinak (vö. Jób 22,2-3). Az Újszövetség perspektívájában a legnagyobb „haszon” a hívő ember számára nem más, mint Jézus halála: „ Nemfogjátokfel, hogy jobb [szümferei], ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon" On 11,50). Az evangélista még hozzáteszi, utalva arra, hogy itt nem egyszerű emberi-politikai megfontolásról, hanem kinyilatkoztatás erejű teológiai megnyilatkozásról van szó: „De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse" Qn 11,51-52). Pálnál nyilvánvalóvá válik, hogy a hit haszna messze meghaladja a választott nép (Ószövetség), a polisz, az állam, vagy éppenséggel a kozmikus rend (antik bölcselet) kereteit, az Egyházon keresztül (vö. lKor 12,7; 2Kor 8,8-10) a végső eónban beteljesülő közösségre irányozva az embert (vö. Fii 3,20; Kol 3,lskk) - Id. Weie, K., art. öáfiü etc., in ThWNT IX, 57-89, 75-80. 12 De otio 1 (28) 4.
