Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
Közjó vagy közérdek? 67 b) Középkor Amint láthattuk, a közjó gondolata többszörösen is felbukkant az antik szerzőknél, mindazonáltal a téma mélyen szántó filozófiai rendszerezésére nem került sor - ez a feladat a középkori keresztény bölcseletre várt. A skolasztika filozófiájában az igazságosságnak Arisztotelész által felvetett problematikája úgy jelentkezett, mint a javak elosztásának igazságosságára vonatkozó kérdés. Az állami-közösségi élet szintjén ez természetesen a törvényadást és a törvényadót érintette, hiszen az a feladatuk, hogy az egyes (személyes, egyéni) érdekeket annyiban támogassák vagy tiltsák, amennyiben azok a közjót szolgálják. Aquinói Szent Tamás áthelyezte a kérdést a politikum területéről a metafizika szintjére, ezáltal egységes és erőteljes alapot nyújtva a közjó fogalmának keresztény alkalmazásához. Rendszerében Isten nem más, mint a bonum commune extrinsecum et intrinsecum (a külső és belső közjó), azaz a Summum Bonum (a Legfőbb Jó).13 Minden létező - amennyiben létezésénél fogvájó - ebből a Legfőbb Jóból részesedik a maga fokán (participatio). Isten akarata pedig az, hogy mindenek eljussanak a beteljesülésre - a Legfőbb Jónak ezen akarata alapozza meg egyfelől a kozmosz rendjét, másfelől pedig az egyén javát. Épp ezért minden döntési helyzetben az egyetemes Jó az, aminek köteleznie kell bennünket. Ezen megfontolásokból vezethető le a politikai bonum commune (közjó) fogalma, ami - követve az arisztotelészi irányvonalat - nem más, mint a ius- titia legális (törvényes igazságosság).14 Aquinói ezen nem mást ért, mint a természetes és a közösségi javak olyan társadalmi-törvényes rendjét, amely szükséges az ember legfőbb céljának beteljesítéséhez.15 Ergo: „bonum commune potius est bono private”16 - a közjó előrébb való a személyes jónál. Ezen alapelv mellett kitartva válaszolható meg nem csak a társadalmi szinten megvalósítandó közjó kérdése (a törvényhozó kötelessége, a törvények célja), hanem a személyes életdöntéseink problematikája is (az ember szabad és tudatos döntése, amely által az egyetemes Jónak megfelelő cselekedet megvalósítására törekszik életében). A kiindulási pont - Isten mint Legfőbb Jó - érintetlenül hagyásával, de más érveléssel építi fel rendszerét egy másik középkori filozófus. Johannes 13 S.c.Gent. I q. 89; S.Th. I-1I q. 19 a. 10; S.Th. III q. 46 a. 2 ad 3. 14 S.Th. II-II q. 58 a. 6. 15 HWPh 3, col. 256. 16 S.Th. II-II q. 152 a. 4 ad 3.