Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Méndez, José María - Török Csaba (ford.): Gazdasági válság vagy az értékek válsága?
48 Jósé Maria Méndez Spengler bölcs éleslátással jegyzi megismert művében: „Minden kultúrának megvan a maga gazdasága... A parasztnak a ’maga’ tehene elsősorban a konkrét, meghatározott javat jelenti, és csak másodsorban gondol úgy rá, mint elcserélhető jóra. A városlakó számára azonban csak a pénz elvont értéke létezik, amelyet bankjegyre válthat”5. Valóban, amikor elérkezik a pillanat, hogy a paraszt eladja a „tehenét”, amelyre érzelemmel telten gondol, felfogja, hogy áldozatot hoz az eladásakor, amelyre családjának a szüksége vezeti. Ezért elsődlegesen családapai kötelezettsége lebeg célként a szeme előtt, s ennek rendeli alá a „tehene” eladását. Nem csak és kizárólag azért neveli fel a tehenet, hogy eladja, s így meggazdagodjon. Ezt a városlakó jószággazda teszi, hiszen számára nem az „ő tehenéről” van szó. Azt mondtuk tehát, hogy a paraszt a gazdaságot alárendeli a munka erkölcsi értékének, s ez nem más, mint az egészséges és termelő gazdaság. Számára a gazdaság nem cél, hanem eszköz. Nem akar mindenáron meggazdagodni. Csakis a családja javát keresi. Ellenben a városlakó jószággazda céllá teszi a gazdasági spekulációt. A tehén eladása számára nem jelent mást, mint a pénz fölött való rendelkezést, hogy ezáltal spekulálhasson. Más szóval a marhát áruba bocsátót méltósággal ruházza fel tevékenysége, mivel megéli a munka erkölcsi értékét. Ezzel szemben a spekuláló meggazdagodik, ám nem tesz szert méltóságra. Lázas tevékenységét összetéveszti a munka erkölcsi értékével. A négy hagyományos axiológiai terület keretében - etika, esztétika, vallás és gazdaság - az erkölcsi, esztétikai és vallási értékek célok. Azért vagyunk a világon, hogy erőink által megvalósítsuk őket. Azonban a gazdasági értékek nem képeznek célt, hanem eszközök, nélkülözhetetlen eszközök ahhoz, hogy megéljük a cél-értékeket. A humánus jelzőt kiérdemlő gazdaság csak akkor lehetséges, ha a termelők és a fogyasztók megőrzik a cél-értékek minimális érzékét. Oly mértékben lesz a gazdaság humánus, amilyen mértékben a javakra és szolgáltatásokra irányuló kereslet végső motivációja axiológiai természetű, a valódi javak vezérlik, amelyek értelmet adnak az emberi életnek. Az, hogy nagyon távolinak látjuk ezt, még nem jelenti, hogy nem ez a helyes ideál. Az axiológiai ideál messze túlhaladja a Friedman, Hayek vagy von Mies által hirdetett liberalizmust, amely soha nem fog megbirkózni azzal a kérdéssel, hogy miként lehet alárendelni az eszköz-értékeket a cél-értékeknek. A liberalizmus 5 Spengler, O., La decadenáa de Occidente [A Nyugat alkonya], Espasa-Calpe, Madrid 2006, vol. II, 583-589.
