Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Méndez, José María - Török Csaba (ford.): Gazdasági válság vagy az értékek válsága?
Gazdasági válság vagy az értékek válsága? 47 molása sokkal fontosabb, mint az IMF [Nemzetközi Valutaalap] vagy a Világbank megerősítése. Ahogy az orvosságot az orvos írja fel receptre, s a patikusok árulják, ugyanúgy külön kellene választani azt a két funkciót, amelyet most a bankárok gyakorolnak: ők írják fel receptre a pénzügyi terméket, s ők maguk is adják el azt. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a mostani válságról s az azt követő gazdasági depresszióról folytatott közgazdaságtani eszmecserének szorosan véve technikai mederben kell előrehaladnia anélkül, hogy belebonyolódna egy liberalizmus és szocializmus közötti ideológiai vitába. Amit naív liberalizmusnak vagy vadkapitalizmusnak neveztünk, olyan rendszert jelent, amely ki tudja javítani a hibáit, a szocializmus azonban nem képes erre, legyen akár naív, akár vad. Megfelelő játékszabályok betartásával a piacgazdaság elfogadható módon működik, afelé tendálhat, hogy termelő gazdaság legyen, és nincsen szüksége több spekulációra, mint amennyi szorosan véve szükséges. A spekulatív piacoknak megvan a maguk szerepe a gazdasági életben. Nem kell megszüntetni vagy stigmatizálni őket. A nagy vállalatoknak szükségük van a tőzsdére, hogy tőkéhez jussanak. Azonban a nagy bőség idején ezek a pénzpiacok különösen is óvatosak lehetnek, s annak is kell lenniük, hogy a spekulációt az egészséges gazdasághoz szükséges keretek között tartsák. Ha áthágják ezeket a kereteket, és kialakulnak az úgynevezett buborékok, vagyis amikor az emberek szeretnének gyors és könnyű haszonhoz jutni, akkor ez a buborék előbb vagy utóbb felrobban. Ebben nem a piacok mint olyanok a vétkesek, hanem a gazdaságban résztvevők három típusa: a tisztán spekulatív haszonra áhítozó befektetők, a bankok, amely annak ellenére kölcsönöznek, hogy tudják, csupán spekulációról van szó, és a kormányok, amelyek ölbe tett kézzel nézik ezt, hogy ne veszítsenek népszerűségükből. Amikor azonban elérkezik az elkerülhetetlen szerencsétlenség, akkor azok szenvedik el az ártatlanokra nehezedő következményeket, akik homlokuk verítékével keresik meg kenyerüket, akik dolgoznak, és nem spekulálnak, akik mindig a nagy többséget képezik. Az igazak fizetnek a vétkesek helyett. A mostani válság felelőssége a spekulálókra, a bankárokra és a monetáris tekintélyekre nehezedik. Nem az ártatlan adófizető a felelős, aki befizeti az adóját a tehetségtelen politikusoknak, és aki semmilyen haszonra nem tesz szert a spekulálók és a bankárok által képezett buborékból. Mielőtt megvizsgálnánk a mostani pénzügyi válság axiológiai szempontját, még emlékeztetnünk kell egy fontos elméleti megfontolásra: a gazdaság eszköz, és nem cél.
