Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (II.)
Lustiger bíboros dicsérete 91 A kiválasztottság Aron Lustigert gyorsan kiragadta a kaldeusok földjéről, hogy elküldje a megpróbáltatás sivatagába. Apja a zsenialitás és tudatlanság keverékétől indíttatva két nyáron, 1937-ben és 1938-ban elküldte fiát Németországba nyelvtanulmányok végett; egyetlen elővigyázatossággal élve személynevét Áronból Arno-ra változtatta. Amo tehát fölfedezte a Hitler- jugendet, a náci németeket, és a nem náci németeket is, akik lényegében keresztények voltak: „Számomra világos volt, hogy a nácizmus halálos fenyegetést jelentett és a „pogányok” a gojok bálványkultuszainak újjászületése volt. [...] Igen, ez világos volt. De számomra volt egy másik, legalább ennyire fontos dolog; az, hogy a keresztények nem azonosították magukat az antiszemitákkal, még Németországban sem. Lehetséges különbséget tenni a keresztények és az antiszemiták között, a németek erről nekem akaratlanul is ékes bizonyítékkal szolgáltak” (Le Choix de Dieu, p.41). Ugyanezt a megkülönböztetést tapasztalja meg a következő években Franciaországban is, ahol, Orléans-ban, Conflans-ban, Decazeville-ben és Toulouse-ban megállapíthatta, hogy „ha a katolikus szervezetek nincsenek, a zsidók üldözése még szörnyűbb lett volna. A katolikusok komoly szerepet játszottak számos zsidó megmentése kapcsán Franciaországban” (Le Choix de Dieu, p. 103). Az önök társa, Simone Veil ezt nemrég megismételte az Une vie címet viselő könyvében. Tény, hogy az őt elpáholó gimnáziumi társaitól tudta meg zsidó voltát, és egyre inkább azzá lett. Aron Lustiger zsidó identitását a lehető legegyszerűbb módon látta bizonyítottnak: az antiszemiták eléggé zsidónak találták ahhoz, hogy rászálljanak. Ugyanakkor egyáltalán nem véletlen egybeesés folytán ekkortájt, 1936-ban olvasta a Bibliát: egy nap, amikor felügyelet nélkül maradt a mindennapos három órányi zongoragyakorlás során, abbahagyta a zenélést és olvasni kezdte a Bibliát (a protestáns Segond fordítását). Itt olvasta, amit már tudott, saját történetét: Ábrahámét, Mózesét, Áronét, és főként az Izraelért szenvedő Messiásét. Ez nem járt „sokkhatással, inkább annak fölfedezését éreztem, amit már tudtam. [...] Számomra mindkettőben (ti. a két Szövetség) ugyanarról volt szó, akár az áldás, akár az emberek üdvössége, akár Isten szeretete, Isten ismerete volt a téma” (Le Choix de Dieu, p.31). így vetődött föl a végleges választás. A választás kivonulással jár és nem elidegenedéssel - a „belső kivonulás” elvezet ahhoz az énhez, ami mindig is volt, csak éppen ismeretlen maradt eddig. Ezután következhetett a próbatétel. A látható és katasztrofális háború, az 1940 májusában bekövetkezett összeomlás, az első zsidóellenes törvények, és a gyors menekülés Orléans-ba (mint eggyel többször, Emmanuel Levinas felesége és leánya), a Montaigne-líceum egyik köztiszteletben álló tanárának rokonához. A láthatatlan és lelki megpróbáltatás: egy csütörtökön Áron, út-
