Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Bolberitz Pál: Gál Ferenc és XVI. Benedek pápa Spe salvi című körlevelének eszkatológiája
18 Bolberitz Pál a korábbi eszkatológiai viták leszűrődve jelennek meg, s még sokkal ki- egyensúlyozottabban kerültek tárgyalásra az olyan kényes témák is, mint az ú.n. „közbeeső idő”, a tisztítóhely, a halottakért mondható közbenjáró és engesztelő ima, a halál után való közvetlen föltámadás kérdése, a végső döntés a halálban, vagy a különítélet és utolsó ítélet összefüggése, illetve szentírási megalapozottsága. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Gál Ferenc eszkatológiájának újszerűsége és sajátos jellege az üdvtörténeti módszer alkalmazása, a végső dolgok krisztocentrikus megalapozása és ekkléziológiai összefüggésben való szemlélete. A SPE SALVI ENCIKLIKA ESZKATOLÓGIÁJA Mint fentebb már említettem, a Spe salvi kezdetű körlevél nem eszkatológiai traktátus, de a körlevélben XVI. Benedek pápa az eszkatológia tárgykörébe tartozó kérdéseket is érint, ami azért is figyelemreméltó, mert bizonyos kapcsolódó témákat, a remény teológiájának tükrében részletesebben tárgyal, s ami a mai világ- és élethelyzetünkben oly teológiai elirányítást ad, melyre napjaink teológiai reflexiója ily egyértelműen nem tér ki. Az első ilyen téma az üdv-individualizmus. Korábban az eszkatológia és az igehirdetés akárhányszor az egyén örök sorsának szempontjából vizsgálta az ember halál utáni örök sorsát. Ez a szemlélet nem a feltámadt Krisztusra összpontosított, hanem az egyén önző érdekeire és a saját értékrendjéhez igyekezett igazítani az isteni ítéletet, s így hol az isteni igazságosság, hol pedig az irgalom szenvedett csorbát. Ugyanakkor - mutat rá a Szentatya - a felvilágosodás korában elindult egy olyan folyamat, amit a körlevél „moralizálásnak” nevez, mely az ember által értelmezett erkölcs nevében kéri számon az isteni végső ítélet hatékonyságát, nevezetesen az „igazságosság”-ra hivatkozva. Igazságos lehet-e az Isten, ha már ezen a világon nem jutalmazza meg az erényt és nem bünteti a bűnt? Márpedig a történelmi tapasztalat tanúsítja, hogy ezt nem teszi. Tehát akkor nekünk kell kezünkbe vennünk az igazságosság érvényesítését. A Szentatya szerint - furcsa módon - az erkölcs nevében kezdték tagadni Isten létét és ez vezetett a modem ateizmushoz. Ezek szerint az ateista világnézetű embernek már nincs szüksége sem Istenre, se túlvilágra, se örök életre, se isteni ítéletre, mert az ember a tudomány és szabadság segítségével olyan haladás útjára léphet, mely elvezet az evilági, immanens beteljesedés céljához. Tehát tudomány, szabadság és haladás olyan kulcsszavak, melyek megvilágítják és elérhetővé teszik a végső dolgokat az emberi akarat számára.
