Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Bolberitz Pál: Gál Ferenc és XVI. Benedek pápa Spe salvi című körlevelének eszkatológiája
Gál Ferenc és XVI. Benedek pápa Spe salvi című körlevelének eszkatológiája 17 kássága nyomán megjelent a teológiai reflexió a halál, a keresztény remény (v.ö. J. Moltmann), az abszolút jövő kérdéseire. Az ember halál utáni sorsát, az örök élet tartalmát, a feltámadás kérdését, az üdvösség és kárhozat hittételét, a világ egyetemes megújulását újra át kellett gondolni a modern filozófia, a megújult szentírástudomány és a természettudomány kihívásainak tükrében. Ebben az időben lett széles körben ismert, a még korábban sok vitát kiváltott Teilhard de Chardin munkássága is, ami az eszkatológia összefüggésében, a földi fejlődés és természetfeletti végkifejlet vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. Gál Ferenc e szerzők tanítását és a különféle teológiai irányzatokat jól ismerte. A sokak számára hozzáférhetetlen idegen nyelvű eredeti munkák lényegét világosan és közérthetően tette ismertté műveiben, és - dicséretére legyen mondva - a „helyére tette”. Gál Ferenc nem volt rossz értelemben vett konzervatív teológus, de nem is volt a szélsőséges divatos nézeteknek „beugró” ún. sztár-teológus. Ez egyébként is egészen távol állt volna szándékosan szerény természetétől. Mindig felismerte az újban az értéket, de az egyházi tanítás maradandó örök igazságait rendületlenül vallotta és védelmezte. Eszkatológiai írásaiban ez különösen is tükröződik, hiszen e témakörben annak idején számos szélsőséges nézet vált divatossá, amely arra a projekcióra támaszkodott (ami korábban is kísértette az e témával foglalkozókat), hogy evilági elgondolásokhoz próbálják „igazítani” a természetfölötti misztériumot. Gál Ferenc mindig is egyértelműen hirdette és vallotta hitünk misztériumait. Az eszkatológia hittitkait - vallotta - a Szentírás tárja föl számunkra. A korábbi dogmatika megelégedett a Szentírás, az egyházatyák, továbbá a dogmatikus tanítóhivatali nyilatkozatok szövegeinek idézésével. Ezzel szemben Gál Ferenc, a sokszor nehezen értelmezhető eszkatológiai és apokaliptikus szentírási helyek megfelelő értelmezésére vállalkozott és kiegyensúlyozott hermeneutikáját nyújtotta e szövegek dogmatikai alkalmazásának. Gál eszkatológiájában nem bonyolódik bele az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásainak kritikai értelmezésébe, de jó érzékkel és mindig helyes hangsúllyal és aránnyal értelmezi a dogmatikai megnyilatkozásokat. Ez az egyházi tanításhoz való hűség jellemzi eszkatológiáját élete utolsó összefoglaló dogmatikai kézikönyvében a kétkötetes „Dogmatikában” is, amely már a közben napvilágot látott „A Katolikus Egyház Katekizmusa” című mű szem előtt tartásával íródott. A hagyományos témák itt is feldolgozásra lelnek, jóllehet sokkal világosabban, áttekinthetőbben, mint korábbi műveiben, amelyek inkább leíró jellegűek voltak /egyes kritikusai ezt fel is rótták neki/. Ebben a műben már
