Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
76 Bolberitz Pál Vizsgáljunk meg három lehetőséget, az anyag három felfogását21, és próbáljuk meglátni, hogy az anyag melyik felfogásban tekinthető igazán abszolú- tumnak, ha egyáltalán annak tekinthető? Ha a tárgyiasító megismerés tárgyi pólusában jelentkező anyagot vesszük alapul, akkor ez nyilvánvaló, hogy nem lehet abszolútum, hiszen kimarad belőle az emberi szellem. E felfogás képviselői nem veszik figyelembe, hogy a tárgyi anyag „látásához” a szubjektumok sokasága kell, történelmi dimenzióikkal együtt. Ha az abszolútum a tárgyiasító megismerésben jelentkező anyag és az emberi alanyok összessége, akkor jóllehet ez a felfogás logikusabb az előzőnél, újra csak valamiféle fejlődő hegeli abszolútumhoz jutunk, de ezúttal természetesen materialista kiadásban. Ez a fejlődő abszolútum a fejlődés során jelentkező lét-többleteket a semmiből meríti. S végül, ha az anyagot axiomatikus fogalomnak tekintve, az anyagot olyan transzcendentális lehetőségi feltételnek fogják fel, ami valamiképpen a tárgyi anyag és az alanyok közös lehetőségi feltétele, akkor nézetünk szerint ez a leglogikusabb álláspont. A dialektikus materializmus képviselői között vannak olyanok, akik e lehetőségi feltételnek a tárgyiasító megismerésében jelentkező anyag tulajdonságaival való egyértelmű felruházását nem tartják indokoltnak. „Nem nehéz kimutatni, hogy a természet- tudomány számára elvileg lehetetlen akár az anyagi világ térbeli és időbeli végességének, akár végtelenségének bebizonyítása. Az ilyen bizonyításhoz ugyanis a mozgó anyag valamelyik konkrét formájának abszolutizálása szükséges.”22 Következésképpen elfogadják azt is, hogy a végesség és végtelenség „fogalmak értelmének kérdését csakis a filozófia tisztázhatja véglegesen” (i. m. uo.). De még e felfogás képviselői sem tudnak szabadulni attól a kísértéstől, hogy világunk legátfogóbb dialektikus törvényeit belevetítsék az abszolútumba, s így ők is fejlődő abszolútumhoz jutnak, legalábbis nagyon ellentmondó állításokba bonyolódnak. A fejlődő anyaggal kapcsolatban a marxista „Filozófiai kislexikon” szerzői megállapítják, hogy a „fejlődés kategóriája a marxista filozófia értelmezésében nem terjeszthető ki a világegyetem egészére, mint olyanra, mivel ez a kiterjesztés a keletkezés, kifejlődés, stagnálás, elhalás mozzanataival logikailag valamiféle teremtést tételezne fel.”23 Igaz ugyan, hogy ez az okfejtés makacsul elzárkózik a végső nehézségek elől, a fenti tétel hirdetői valójában mégis helyesen látják a problémát: azt, hogy afejlődő-abszolútummal „valami nincs rendjén”. Ugyanakkor azonban e „nem-fejlődő” anyagot mégis a térbeli végtelenség attribútumaival ru21 Képviselői vannak mindhárom felfogásnak! 22 Vö. Végtelenség és világegyetem, 287. o. 23 Fii. kislexikon 104. o.