Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Török Csaba: Miben remél, aki nem remél?
Miben remél, aki nem remél? 43 pördülő, érdekes pályát leíró nyílvessző röptével, amely végezetül mégis teljes bizonyossággal célba ér. „Ebben a történelemszemléletben az idő a maga egyszeriségében roppant jelentőségre tesz szert mint Isten önközlésének közege”4. „... a történelem egyszeri és megismételhetetlen: az ember meghatározott időt kapott Istentől, azért, hogy a történelem Istenének megfeleljen benne, választ adhasson neki. Ám az idő véges, és éppen ezért oly értékes. Egymást követő pillanatai («khairoi») megismételhetetlenek. (...) Az idő végessége és a halál által szabott határ arra figyelmeztet, hogy az élet teljességgel komoly dolog”5. A visszatérés, az örök körforgás gondolata egyfajta végtelen kontinuum- mal számol. A lineáris olvasat ellenben feltételez egy kezdő- és egy végpontot. A két optio fundamentális közötti döntés lényegileg határoz meg minden mást: a körforgásban a valóság feltáruló ürességével találkozhatunk; a lineáris történelem azonban jelentésteljességgel bír, amennyiben épp előrehaladásában mutatkozik meg Isten szándéka, s ebben a szándékban fejeződik ki lényének mélye. Ennek okán az első megközelítés szükségszerűen számol a megnemértés kényszerével (ami egyszersmind eloldódásként is megmutatkozik); a második azonban az értés (s ehhez kapcsolódóan a válaszadás) rögös útján indul meg. Ebből az is következik, hogy a ciklikusság tulajdonképpen cél-nélküliség abban az értelemben, hogy az idő, a történelem folyása önmagában nem tart sehová. Az egyén számára persze létezik a cél, a ki- szabadulás az örök körforgásból, a Nirvánába való belépés, ám ez nem a nyugati bölcselet causa finalis-a értelmében veendő cél. A lineáris történelemszemlélet azonban számol egyfajta finis-szál, ami egyszerre jelent véget, határt, cél-okot, de ezek mellett és legfőképpen a jelen, a most értelmezési kulcsát hordozza magában. így tehát a klasszikus módon felfogott fejlődésideál a lineáris időszemléletben jelent, jelenhetett csak meg - ahogyan a jövő reményének a gondolata is ebben az eszmeiségben bontakozott ki. 2. A FEJLÓDÉSIDEÁL Ha van cél, amerre tartunk, akkor minden egyes lépésünkről eldönthető, hogy az közelebb vitt-e hozzá, vagy esetleg eltávolított tőle? Másként megfogalmazva: a cél felé tartó idő és a jövő reménye elkötelez amellett, hogy léte4 Uo. 65. 3 Uo. 66-67.68.
