Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Török Csaba: Miben remél, aki nem remél?
42 Török Csaba forgása, mivel az események rejtett természete az, hogy azok valójában üresek. Vagyis a világ mögött létező lélek helyére a Nirvána üressége lép”1. A ciklikus szemlélet végül egy olyan világképet eredményez, amelyben minden mindennel összefügg, de ez az összefüggésrendszer igazából nem érkezik sehonnan, és nem tart sehová abban az értelemben, ahogyan azt a keresztény eszkatológia tartja a világról és az egyes emberről. Az örök körforgás gondolata tulajdonképpen felveti a logikai, értelmi kategóriák kudarcának a lehetőségét - hisz végső soron: „lét és nem lét egyként tagadás”, az Egynek, a körforgás előttinek a tagadása. Ebből kifolyólag a végső kérdés így szól: „Megismerhetjük-e valaha a megismerhetetlent? / Közölheti-e velünk valaki a közölhetetlent? / Ki mondhatja ki a kimondhatatlant?” Maguk az istenségek is ennek a körforgásnak a rabjai, hiszen: „Az istenek sem segíthetnek rajtunk. / A világegyetem nélkül / a mindenség erőinek parancsoló, / azokat kormányzó istenek is / elveszítik létük alapját”. Sem előre, sem hátra tekinteni, sem a valóság titkait föltárni nincs lehetőségünk ebben az örök körforgásban: „mihez kezdhet bármilyen létező / értelem a teremtés titkával, / ha egyszer maga is belépett a létbe, / s létrejöttként maga sem független?”1 2. így megérthetjük, hogy a lineáris időkép kialakulása nem csak vallási és filozófiai, de alapvető világnézeti és ismeretelméleti változást is magával hozott. Azt kell mondanunk, hogy legkivételesebben és legmélyebben a szentírási történelemszemlélet hatott ebbe az irányba. G. Greshake kifejti, hogy az Ószövetség természetközeli, úgy nomád-, mint földműves elemeket hordozó szemléletmódja felmutatja a ciklikus idő gondolatát is, ám alapvetően más irányba tekint: Isten sajátos önközlésének a történelem lesz a terepe, s ez megváltoztatja az időről alkotott képet. A gondolat foglalata a JHWH istennév, amelynek kapcsán elmondhatjuk: „Izrael ezt a nevet nem arra használta, hogy kifejezze vele, mi is az Isten «önmagában»; ez a név azt fejezi ki, miképpen mutatkozik meg Isten a történelemben. Ez pedig azt jelenti, hogy csak a történelem és a jövő tudja feltárni, hogy ki is az Isten. A történelem és a jövő Isten epifániájának, megjelenésének a helye”3. így tehát a körkörös visszatérés képe helyébe az előrehaladás képe lép. Ez a haladás nem matematikai egyeneshez hasonlít, amely teljes közvetlenséggel, a legrövidebb úton eljuttat A-ból B-be. Sokkal inkább jellemezhető egy a levegőben meg1 Smart, N., Weltgeschichte des Denkens, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 2002, 95 (ld. „Der Begriff des Selbst" és „Die Nature der höchsten Realität", uo. 95-97. 2 Rigvéda X, 129; idézve a következő magyar kiadás szerint: Rtgvéda - Teremtéshimnuszok (ford. Fórizs L), Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest 1995. 3 Greshake, G., Az élet vége? Halál-feltámadás - lélekvándorlás, Üj Ember, Budapest 1991, 64.
