Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Dolz, Michele - Török Csaba (ford.): "Meglátjátok az Emberfiát eljönni" - Megfontolások Krisztus mint bíró ikonográfiája kapcsán

38

Michele Dolz

A freskók közül röviden szemügyre vehetjük Giotto verzióját a Scrovegni kápolnából (1303-1305). Szemünk rögtön a mandorlában feltűnő Krisztus felé fordul, aki kinyújtott jobb kezével hívja a kiválasztottakat, bal kezét pedig visszafordítja a kárhozottaktól. Észre lehet venni, hogy ezek az ítélkező Krisztusok - ha nem vesszük számításba a faragott változatok merevségét - nem sugároznak „rettenetességet”. Ha van is a megjelenítéseken rettenetesség, az a szkéné összetett kibontakozásában, az üdvösség és a kárhozat közötti visszavonhatatlan kettősségben rejtezik. Krisztus azonban békés, hiszen- miként már többször megjegyeztük - ő az a Jézus, aki másodszor jön el emberségében, s még ha legfőbb és végérvényes Bíró is, akkor sem örül a kárhozatnak. Michelangelo hatalomtól duzzadó Krisztusa nem megfélemlítő, hanem legyőzhetetlen.

Giotto freskóján érdekesség számba megy a két angyal az alkotás felső szegletében, akik felgöngyölik az eget, mintha színházi díszletről lenne szó. A 102. zsoltár így énekel: „Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása. Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak” (w. 26-27). Ezt a szöveget a Zsidókhoz írt levél is idézi (ld. 1,11-12). A látványhatás erőteljes: ez a világ és ez az idő véget ért. Mindazonáltal ez szinte kizárólagosan olasz ikonográfiái sajátosság.

A freskó többi része a giottói szigorú naturalizmus által mérsékelve fejti ki a fentebb már említett ikonográfiái elemeket: az angyali seregeket, az apostolok törvényszékét, az üdvözítő keresztet, a kiválasztottak sokaságát... Szíven üt a pokol kínjai kapcsán tapasztalható fantáziadússág, kezdve a központi szörnyetegtől, amely felfalja a kicsiny alakokat. A korból jól ismert elemek ezek. Egy évszáddal később Giovanni da Modena hatalmas látványszínházat hozott létre belőlük a bolognai S. Petronio templomban. Beato Angelico - még ha mérsékeltebb módon is - nem spórol az iróniával a maga pokolreceptjeiben firenzei Végítéletén. A háttérben a dantei Színjáték sejlik fel.

A halottak feltámadása visszafogott jelenet Giotto freskóján, Luca Signo- rellinél Orvietóban azonban már hatalmas kifejezőereje van a XVI. század hajnalán. Egyes torzulásaikban az itteni anatómiák jelentik az előjátékot Michelangelo bő harminc évvel később festett freskójához.

Ez utóbbin egy zord és monumentális Krisztus tűnik fel, aki a szkéné közepén ül, s a kárhozottak felé fordul, miközben megátkozza őket. Mária köpenyébe burkolózik, és mintha félne, de legalábbis szomorú lenne a sorsuk miatt. Fennmaradt egy vázlat, amelyen Mária esedező testtartással szerepel, ahogyan a Végítéletek oly sok korábbi változatán látható volt. Azonban valaki bizonnyal olyan tanácsot adott a művésznek, hogy a végső változatban