Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Dolz, Michele - Török Csaba (ford.): "Meglátjátok az Emberfiát eljönni" - Megfontolások Krisztus mint bíró ikonográfiája kapcsán
Michele Dolz „Meglátjátok az Emberfiát eljönni” eszkatologikus megközelítés Megfontolások Krisztus mint bíró ikonográfiája kapcsán Amikor Krisztusra mint bíróra, s ezzel együtt a végítéletre gondolunk, akkor az első kép, amely mindannyiunknak az eszébe jut, Michelangelo hatalmas freskója a Szixtuszi kápolnában, amely betetőz és valami módon le is zár egy jó ezer esztendős ikonográfiái fejlődést. Azt 1536 és 1541 között készült műalkotás tartalmazza mindazon elemeket, amelyeket a teológia és a népi jámborság hosszú idő alatt hozzákapcsolt ehhez a jelenethez. Michelangelo olyan zsenialitással készíti el a freskót, hogy azt is mondhatnánk, elvette a következő századok kedvét az új próbálkozásoktól. Az újabb templomokban valóban nem látunk ettől kezdve hatalmas felületű és ennyire erőteljes eszkatologikus panorámákat. Mindez Buonarroti vétke? A gyanú megmarad, ám képtelenség bizonyítani azt, hiszen a Szixtuszi kápolna Utolsó ítélet freskójának keletkezése egybeesik a keresztény világ egy meghatározó mentalitásváltásával. A protestáns válság és a Trentói Zsinat válasza jelzik ezt, még ha nem is ezek a kiváltó okok: bensőbben és misztikusabban kezdik az emberek megélni a hitet, kevésbé érezve az eszkatologikus „fenyegetés” súlyát. XVI. Benedek rámutatott erre a pontra: „Általánossá vált a keresztény templomépületekben, melyek a Krisztus-hit történelmi és kozmikus távlatait akarták láthatóvá tenni, hogy a keleti oldalon a királyi dicsőségben visszatérő Urat - a remény képét - ábrázolják, a nyugati oldalon viszont az utolsó ítéletet, mint az életünkért való felelősség képét; mely a templomból kilépő és a mindennapokba visszatérő hívőkre tekintett és látványa elkísérte őket. Az ítélet ikonográfiájának kibontakozásában idővel egyre erősebb lett az ítélet fenyegető és rémisztő volta, mely a művészeket nyilvánvalóan jobban foglalkoztatta, mint a remény ragyogása, melyet a fenyegetés gyakran túlságosan is eltakart”1. 1 XVI. Benedek, Spe salvi, nr. 4L
