Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Haas, Alois Maria - Török Csaba (ford.): Dies irae, dies illa

24

Alois M. Haas

Confutatis maledictis, Flammis acribus addictis: Voca me cum benedictis.

Ha a rosszak zavarodnak, Fojtó lángok kavarognak, Akkor engem hívj áldottnak.

Oro supplex et acclinis, Cor contritum quasi cinis: Gere curam mei finis.

Térden kérlek, emyedetten, Sir a lelkem megtörötten: Ott, a végnél, állj mellettem!

Lacrimosa dies illa,

Könnyel árad ama nagy nap, Hamvukból ha föltámadnak A bűnösök s számot adnak. Uram, nekik adj jó véget,

qua resurget ex favilla iudicandus homo reus. Huic ergo parce, Deus:

Piejesu Domine, dona eis requiem. Amen

Kegyes Jézus, kérünk téged, Add meg nékik békességed.20

A szekvencia szövege a legtágabb értelemben a Latin mystique körébe sorolható, miként azt Rémy de Gourmont a középkori antiphonairumból21 hatalmas szaktudással kikövetkeztette.22 A „Stabat Mater”-rel együtt a „Dies irae” képezi a középkori dalköltészet két „sötét virágát”, amelyekben a „hamu keserű ízét” fedezhetjük fel.23 Ugyanakkor mindkét költemény a legmagasabb irodalmi minőséget képviseli, akár a rímdallamra, akár a formális versritmusra tekintünk. Hogy a „Dies irae”-t a ferences Tommaso de Celano (t 1260k.) írta-e - miként ezt a XIV. századtól kezdve elfogadott tényként kezelték -, mai napig nyitott kérdés. „A szekvencia szövegét megtalálhatjuk a XIII. század első feléből származó ferences kéziratokban, a dallammal azonban csak 1250 táján találkozunk először.”24 Ez a dal nem szekvencia a szó eredeti, gregorián értelmében, inkább a műfaj egy késői változata (sajátos

20 Sík Sándor magyar fordítása. Ld. még Stock, A., «Dies irae». Zu einer mittelalterlichen Sequenz, in Ende und Vollendung. Eschatologische Perspektiven im Mittelalter, Berlin 2002, 279-291.

Az antiphonale vagy antiphonarium a középkor óta a zsolozsmában használatos énekeskönyveket jelöli, amelyekben megtalálhatók voltak antifonális miseénekek is. Eredetileg csak a szövegeket tartalmazták, a X. századtól kezdve azonban a dallamokat is.

Gourmont, R. de, Le Latin Mystique. Les Pottes de l’Antiphonaire et la Symholique au Moyen Ágé, Paris 1930', 342-365.

23 . .deux sombres fleurs amertumées de cendres” - uo. 342.

24 Hofmann, D., Verknüpfung des christlichen Glaubens durch gastliche Musik: dargestellt in der Totenliturgie, LIT, Berlin etc. 2004, 142 (sic, bis dato még nem jelent meg, a Google-ben fellelt töredékek alapján idézem).