Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Haas, Alois Maria - Török Csaba (ford.): Dies irae, dies illa

Dies irae, dies ilia

19

egy fehér — kezdte el kikaparni a fa gyökereit. A sárkány arra kényszerítette az embereket, hogy lezuhanjanak az ágról a ragadozók közé. És hogyha ezek a szerencsétlen emberek szemközt e négy veszéllyel - az egyszarvú a szakadék partján, a vadállatok a fa tövében, a sárkány a levegőben és a vipe- rafajzatok a szakadék alján - a fán egy almát pillantottak meg, s a veszélyeket feledve kinyújtották utána a kezüket, akkor azonnal lezuhantak a ragadozók közé”10 *.

ii.

Úgy tűnik tehát, hogy az „egzisztenciális félelem” - s vele együtt a „bosszú” gondolata - napjaink (poszt-)modem konstellációjában is kulcsfontosságú szavak. Ezen szövegkörnyezetből kiindulva értelmezzük a végidős ítéletet.11 Röviden és tömören: [a pokol úgy áll előttünk,] mint „időben kitolt emberi félelemimpulzusok és elfojtott bosszú-projektumok” kivetítése, „amelyek globális látványterve túl van a banki dolgozók képzeleti tartalmain”.12 Az eme gyanú mögött megbúvó elképzelés (vagyis egy pénzügyi mintára felépülő keresztény haragbank, amelyben a világgal szembeni ellenérzés kultúrájának „kincseit” gyűjtik egybe, s a végidős szemlélettel ártalmatlanítják azokat) egy olyan fantáziaképből ered, amely nyilvánvalóan maga sem más, mint tünete éppen annak a sérülésnek, amelyet le akar írni.13 E reakciós gya10 Gurjewitsch, A. A., Himmlisches, 158. A történet nem Clalrvaux-i Szt. Bemáttól származik, ahogy Gurjewitsch véli, hanem a Barlaam és Jozafát címet viselő megkeresztelt Buddha-elbeszé- lésből, amelyet Euthümiosz Hagioreitész (+1028) közvetített görögül nyugatra (kiadása: Die Schriften des Johannes von Damaskos, vol. VI/1 és 2, Robert Volk bevezetésével és kiadásában, Berlin 2006/09, VI/1, 179k és VI/2, 446k, ahol az eredeti egyszarvú-elbeszélés autentikus tartalom- leírását találjuk) — a szöveg népi áthagyományozásban is ismert volt a középkorban.

Gladigow, B., Unsterblichkeit und Moral: Riten der Regeneration als Modelle einer Halsthema- tík, in Uó., Religionswissenschaft als Kulturwissenschaft (szerk. Auffahrt, C. - Rüpke, J.), Stuttgart, 221-234,232k.

12 Sloterdik, P., Zorn und Zeit. Politisch-psychologischer Versuch, Frankfurt a.M. 2006, 154, 161 („Valójában az Isten titulust ezen szövegekben mindig pusztán az elfojtott emberi harag és megfagyott bosszúvágy lerakataként kell értelmeznünk... A dies irae motívuma soha nem érhette volna el pszichotörténelmi hatékonyságát, hogyha az elszámoltatás nagy napjára vonatkozó elképzelés nem kapcsolódott volna tárgyilag-logikailag egy hosszú megelőző [harag- és bosszú-] «megtakarítási» fázis komplementer elképzeléséhez.”). Sloteridjk elemzései a kényszeresen a funkcionalitásra való összpontosítástól szenvednek. Egy tényállás - elemezzük is bármekkora funkcionalisztikus zsenialitással azt - önmagában véve még nem jelent egy végérvényesen kielemzett j elentőségtelj es tényállást!

13 A kritikához ld. Tück, J.-H., In die Wahrheit kommen. Das Gericht Jesu Christi: Annäherungen an ein eschatologisches Motiv, in Zu den letzten Dingen. Neue Perspektiven der Eschatologie (szerk. Herkert, Th. - Reményi, M), Darmstadt 2009, 99-122, itt 102k (ld. Tück, J.-H., Bíró és üdvözítő: eszkatologikus megközelítés, in Communio Nemzetközi Katolikus Folyóirat 18 /2010/1-2/, 3-14).