Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Haas, Alois Maria - Török Csaba (ford.): Dies irae, dies illa
20 Alois M. Haas núkultúra (amelynek most már mégiscsak százötven év van a háta mögött!) régi állományaiból merített érv most már nem áll meg az emberiséget átható, kiirthatatlan igazságosság-pátosszal szemben. A bűnözői hajlamú kaszinókapitalizmus hamisjátékosai által emelt mindennemű beszédtilalom ellenére is ez az igazságosság-pátosz mindig újra utat tör magának. A demokratikus integritás elleni támadásaikkal szemben védekezésül el kell tolnunk egy reteszt: nem engedhetünk abból, hogy az igazságtalanságokat igenis meg kell torolni, igenis üldözni és büntetni kell azokat! A valódi viszonyokat méltatlan módon megszépítő retorika korában élünk, amely szeretné feledtetni a népirtások, a milliárdnyi harcolót és áldozatot számoló világméretű háborúk korát. Épp ezért egyszerűen cinikus hozzáállás az, hogy miután a hivatásszerűen inkompetens és dekadens pénzügyi elit romba döntötte a nemzetközi közösség tagjait, a kárvallottak elfojthatatlan haragját ugyanezek a vétkesek úgy akarják jellemezni, mint zavarodott lelkek ellenérzését a világgal szemben. E valósággal szemközt az ítélettel és a büntetéssel való fenyegetés retorikája nem egyszerűen (újból csak) érthető, hanem a minden oldalról veszélyeztetett emberi méltóság okán egyenesen megkövetelendő! Másrészt a végidőt az ítélet fikciójával összekötő világkép semmi esetre sem merül ki az általa kiváltható megfélemlítésben. Ez teljességgel hiányos és ostoba értelmezés. Az ítéletről alkotott elképzelés - a századok során keletkezett Végítélet-ábrázolások14 ezt egyértelműen mutatják - kivételes módon megjelenített ösztönzést jelent a világ egészének a rendjének megőrzésére vonatkozóan úgy lelkipásztori, mint abból kiindulva kozmológiai szempontból is (ami teljességgel megfelel az ókori és keleti egész-szemléletből fakadó elképzeléseknek).15 A jogos haragnak ezen a pontján lelhetjük fel újra meg újra a „Dies irae” lelki helyét. Ez az alkotás világosan és egyértelműen a Végítéletnek az evilági törvényszékek fölött álló bírói hatalmával fenyeget. 14 Christe, Y., Das jüngste Gericht, Regensburg 1997; ZlatohlAvek, M. - Ratsch, Ch. - MOl- ler-Ebeung, C., Das jüngste Gericht. Fresken, Bilder und Gemälde, Luzern 2001,87skk. 15 Mühl, M., Die antike Menschheitsidee in ihrer geschichtlichen Entwicklung, Leipzig 1928; Krueger, F., Lehre vom Ganzen. Seele, Gemeinschaft und das Göttliche, Bem 1948. Ez a spirituálisán telített szociológia a kereszténység szintjén belefolyt az Ekklészia-reprezentáció lelkiségébe, amelyet H. de Lubac csodálatos művében: Catholicisme. Les aspects sociaux du dogme (Ouvres completes vol. VII, Paris 2003) sok forrásból egybegyűjtött, és újra életre támasztott.
