Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés
10 Jan-Heiner Tück A megélt szabadság történte az emberek hatalmas többsége számára azonban oly összetett, hogy a Jó és a Rossz közötti demarkációs vonal mind- annyiuk életét átszeli. Világosan felismerhetjük ezen ítélet kritériumait: az, amit mindenki tett (vagy nem tett) a felebarátjával szemben a szükség idején, azt Krisztusért tette (vagy nem tette). Ez az ítélet a benne részesülők számára teljes meglepetést okoz, és a következő kérdést téteti fel velük: „Uram, mikor láttunk éhesen, vagy szomjasan...?” (Mt 25,37-39). Krisztus, a bíró pedig még egyszer megerősíti ezt a kritériumot: figyelmesnek kell lennünk azok parancsoló kiáltására, akik kétségbe estek: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). A mátéi ítélet-parabolában tehát az irgalmasság cselekedetei a döntő fontosságúak. Szükséges lenne, hogy elmélyítsük az ezen kettős azonosulásról való elmélkedéseinket: egyfelől Krisztus azonosul a szegényekkel és a szükséget szenvedőkkel, másfelől pedig akik készek voltak segíteni, maguk is azonosulnak Krisztussal12. Ezen a helyen egyszerűen csak szeretnék súlyt helyezni erre a halasztást nem tűrő követelményre, hogy vegyünk tudomást a kétségbeesett helyzetben lévő felebarátunk kiáltásáról, és vigyük végbe az irgalmasság cselekedeteit - olyan felhívás ez, amelyet be kell építenünk a keresztény életgyakorlat krisztológiájába (amelyet valóban Krisztus mintájára kell megélnünk), anélkül, hogy mindez egy meddő moralizmusba fulladjon. Ő azt akarja tudni, hogy miként élünk itt és most: a végén nem a közöny vagy a feledés vár ránk, hanem egy személy, aki vár minket, és aki azt fogja megkérdezni tőlünk, hogy vezettük az életünket. így tehát életünk idejének végtelen értéke van, és életünk képessé válik az örökkévalóságra: minden pillanatnak súlya van, amely megmarad, mivel az időben érik be az, ami túlnan van, és ami jóval több, mint az idő. Ma van az idő, amikor már dönt az ember a másik felhívásának elfogadása vagy elutasítása által arról, hogy milyen alakban jelenik meg a bíró előtt az ítélet napján. És Krisztus, aki azt mondta magáról, hogy ő az út, az igazság és az élet, végül mindannyiunkat életének igazsága elé állít. Ugyanis igazság nélkül nincs beteljesülés. De mit jelent itt az igazság? 12 A zsidóságban egy hasonló eszmefuttatást találunk, a Második törvénykönyv 15,9-nek a tannaikus midrásban való olvasatában: „Gyermekeim, ha adtatok enni a szegényeknek, úgy fogom azt viszonozni nektek, mintha nekem magamnak adtatok volna enni". Ld. még L. Tolsztoj elbeszélését: Ahol szeretet van, ott van az Isten (Contes de Noéi, Seuil 1961).
