Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Tück, Jan-Heiner - Török Csaba (ford.): Bíró és üdvözítő: eszkatoligikus megközelítés
Bíró és üdvözítő: eszkatologikus megközelítés 11 Hogy jobban megértsük, az igazság leírására használt görög szóból - alé- theia - kiindulva két ösvényt is találunk, amely segítségünkre lehet az ítélet teológiai értelmezése során. Egyrészt, miként arra már Heidegger is utalt, a „nem rejtettet” jelenti: az elrejtett, az elfojtott, a sötét a napvilágra kerül (a fosztó-alfa az a-létheiábm a lathanoAeth = „elrejtett” tagadását jelenti). Már Pálnál azt olvassuk az érkező Ür kapcsán, hogy „Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait” (lKor 4,5). Másrészt az alétheia fogalma kizárja a felejtést. Végül nem a Léthé, a felejtés misztikus folyója vár minket, amelybe bele kellett fojtani az emberi szenvedések és sebezhetőség drámai történelmének emlékét, hanem az isteni emlékezés, a memoria Dei, amely megőriz mindent. Maga az ítélet az a folyamat lesz, amelynek mindenki alá kell hogy vesse magát, hogy eljusson az igazságra: önmagával, másokkal, Isten előtt. Azonban világosan le kell szögeznünk, hogy ezt az „igazságra való eljutásról” szóló beszédet nem lehet ügy felfogni, mint egyfajta történelmet a történelem után, abban az értelemben, hogy a megélt élet másfajta módon hosszabbodik meg majd a halál után. Nem, amire sor került, arra sor került, és nem lehet utána úgy, mintha az nem lett volna. A halálban a szabadság megélt történelme eléri visszavonhatatlan végét. Ezt a folyamatot tehát nem lehet többé az időbeliség kategóriáival leírni, a halál határán túl található, és ezért ez egy valódi „processus”-t, folyamatot hordoz magában, hacsak nem úgy fogjuk fel, hogy ez a beteljesülés egyszerűen egy új teremtés által megy végbe [a történelemmel való folyamatosság nélkül]. A purgatórium dogmájának egész értelme abban áll, hogy leírja az „igazságra való eljutásnak” ezt a folyamatát, amely a Krisztussal való találkozással ér véget. Ez „az ember szükségszerű belső átalakulásának folyamata, hogy képessé váljon Krisztusra, képessé Istenre és képessé a Communio sanctorumra, a szentek közösségére”13. Az igazság helyreállítása egy drámai szembenézés révén valósul meg, egy Krisztussal, a feltámadott Keresztre feszítettel való szemtől szembe állással, akinek tekintetével szemközt a legnagyobb megátalkodottságok is megenyhülnek. Ezért is lenne téves az emberi igazságszolgáltatás mintájára felfogni az ítéletet, mintha egy az ember számára külsődleges döntésről lenne szó, amelyet a bűnelkövető és a büntetést vagy jutalmazást kimondó tekintély találkozásakor hirdetnek ki. A bekötött szemű igazságszolgáltatás az emberi bíró pártatlanságának a jelképe, akinek a személyekre való tekintet nélkül kell kimondania az ítéletét. Teljesen másként lesz a Krisztus által gyakorolt 13 J. Ratzinger, La mórt et l’au-delá, Paris 1994\ 239.
